Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."
a pillanatot. A test egy részének odaajándékozása, annak megőrzése kiemeli ezt az aktust a jelenből, a hétköznapiságból. „Nőm rimánkodni kezdett, maradjon még nálunk. - Alit használ az? monda Wesselényi] végre csak ugyan el kell válnunk, másként erővel is elvisznek 's megfogá nőm' kezeit, \s szemei nedvesen fölcsillámlottak, látván a' megilletődött asszony' arczvonaglását 's könyeit. Ekkor kéré nőm, engedjen neki hajából vághatni. W[esselényi] lehajtó fejét 's oda tartá. Ha csak ugyan meglátjuk még egymást, akkor hihetőn ősz hajam lesz." Az emléktátgyak másik, a korszakban fontos csoportja a préselt virágoké, növényeké. Ezek az idő és a tér egy meghatározott pontját kötik össze az ajándékozóval és a megajándékozottal, mindig valaki számára, valakire gondolva szakítanak levelet, a távolság és a múló idő, a jelen legyőzésére szólítanak fel. Férfiak teszik tárcájukba a virágszirmokat szeretteiknek, barátaiknak, a tárgy készülésének motívuma itt is a gyász vagy a szetetet. A múlandó, hervadó virágok megőrzése az érzések örökké tételének tükötképe, a sírról szakított virág a test más formában való továbbélésének lehetőségével játszik. „Menet közben emlék virágokat szedegetek, 's a' könyvben lenyomám. Néhány immortelle-virágot (Napoleons Blume) téptem ott 's magammal hozam emlékűi. / Oda fen Aspleniumot téptem a' kőszirtrül emlékezetre. / Flazajövén rendbe raktam P[aulina] leveleit, 's a' Füredről hozott növény emlékeket, hogy első alkalommal küldhessem. Délután felis Gróf Károlyi György naplófeljegyzései. 1833-1836. Szerk. Fazekas Rózsa. Nyíregyháza, 2002. 16 Lamartine görögországi és kis-ázsiai utazását örökíti meg a Voyage en Orient. (1835). mentem magam a' Gellérthegyre. Mind itt, mint tegnap a' Ludovicca kertben növény 's faleveikét szakítottam emlékezetül./ AlegIátogatott Karlovszky is délután, 's egy mezei virággal ajándékozott meg, mellyet e' nyáron Kölcsey Ferencz' sírjáról szakított Csekén létekor." Átér A városi köztér, az utca, a középületek, a színházak, templomok, parkok, a Duna, a hajóhíd, a temető, fürdők, vendéglők, nyilvánosházak fontos szerepek kapnak a naplóban, akárcsak a félig nyilvános helyek: a paloták, magánlakások, műtermek, irodák s mindet más-más céllal, sűrűséggel keresik fel a szereplők. Aleglepő, hogy a naplóból hiányoznak az elvágyódás hangjai, a pesti élet, a társaság zártságától, unalmáról szóló panaszok, pedig Károlyi György mellett, akinek Párizs volt a második otthona, s Európa mellett az ókori építészet iránti elkötelezett érdeklődéssel utazza be a Közel-Keletet is 1j , bizonyára kialakult képe volt Bártfaynak a nagyvilág kínálta élményekről. Elvezettel, gyönyörűséggel olvassa Lamartine keleti utazását 1 , ő ellenőtzi Eduard Jackson, az angol lovász úti számadásait, Szemere Bertalannal útirajzáról beszélget. A napló mindössze két rövid utazástól ad hírt - Füredre és Rohoncra -, de ezeken a lapokon nyoma sincs kitörő örömnek a fürdőélet, vagy nosztalgiának a vidéki életforma szépségei iránt. Egyéb hivatalos ütjait kifejezet17 Szemere Bertalan: Utazás külföldön, 1. köt. (Németföld, Franciaország) Pest, 1840; 2. köt. (Nagy-Britannia s Irland, Németalföld, Belgium, Rajnavidék, Helvécia) Pest, 1840.