Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."
lait étkezésre. Ha ezután a délutánba nyúlik a társalgás, ezeket a sokszereplős órákat nevezhetnénk tulajdonképpeni „szalonidőszaknak". Az új, tíz-tizenkét főre készítetett asztalt általában csak négyen-öten ülik körül, az állandó vendégek a Károlyialkalmazottak, a Pesten tanuló rokon fiatalok köréből kerülnek ki; bejelentés nélkül eszik itt Vörösmarty és Wesselényi. Van, akinek egyszerűen az étkezés megoldása Bártfayék asztala. „Nálam ebédelt Bányi , 's arra kért, járhasson hozzánk ebédre, míg Pesten lecnd: ő, úgymond, majd fizetni fog. Szegény ember! Pladd egyék, ha lesz mit ennünk." A rendszeresen megjelenők körébe tartozik Bajza, Szemere Pálék, Kelemen Benjámin, Wesselényi jószágigazgatója, Pigay Antal, Széchenyi titkára, Karácson Mihály helytartótanácsi bizottsági ülnök, és mindenféle foglalkozású értelmiségiek: tisztviselők, gazdatisztek, papok, nevelők, orvosok, ügyvédek. Gyakran kapnak ebédmeghívást a Jozefina által a nevelőintézetekből kihozott leányok, például a Versényiek (Wesselényi lányai), de sokszor gyermekkorú lányok, fiúk is, nevelőikkel. E társas alkalmak sajátsága, hogy nem egyértelműen Bártfayék hívják meg a vendégeket, inkább azok kezdeményeznek, ők maguk „kínálkoznak, ajánlkoznak" előző nap vagy aznap reggel Bártfayék asztalához. „Ebéden vendégünk vala: Deák Ferencz, ki tegnap nőmmel találkozván maga kínálkozott, mert holnap Gr[óf] Széchenyi Istvánhoz hivatalos és holnap után elutazik továbbá Bajza, Vörösmarty, Kelemen. Ebéd után beszélgeténk. Kedves, igazán okos és 10 Bányi Mihály egyik nehézsorsú, ügyvédi vizsgára készülő barátja, akit Bártfay segít majd nevelői álláshoz. tanult ember, nagy férfiú Deák. Szeretni kell őt és tisztelni. Olly világos, tartalmas, folyó előadást még alig tapasztaltam könynyűséggel 's mérséklettel párosulva. Valóban nagyra becsülöm őt, 's igen örvendek, hogy ma, talán már harmadszor ebédelvén szegény asztalomnál, alkalmam lehete őt még közelebb ismerni." Biztos, hogy meglehetősen zárt az ebéden megjelenők köre. Bártfay például feljegyzi, hog)' egyik közeli ismerősük - szerelmi vetélytársa, -, noha évek óta bejáratos hozzájuk, első alkalommal foglal helyet asztaluknál. De természetesen elő-előfordul, hogy előzetes bejelentés nélkül, váratlanul is „ottragadnak" néhányan ebédre: például a közös munkavégzést siettetendő a Bártfayhoz érkező vidéki Károlyi-tisztviselők, de van példa rá, hogy akár egy egész népes társaság. A koradélután a pihenés, feltöltődés időszaka: a kertben való levegőzéssel, sétával, újságolvasással, sakkozással telik az idő, majd 4-5 óra felé ismét sűrűsödik a vendégjárás. E többnyire előzetes bejelentés nélküli, sokszor igen rövid, máskor teljes félnapokat igénybe vevő látogatások sajátsága, hogy egyheti, kétheti ritmusban követik egymást, erre utal a „visszalátogatás" kifejezés is. Fontos - olykor szórakoztató, máskor terhes — tevékenység lehetett maga a beszélgetés, a kapcsolatok ápolása, a rokoni, baráti szálak erősítése, a folyamatos hírcsere, hiszen a házaspár életideje tekintélyes részét erre áldozza. Feleségével az ágyban vagy étkezéskor vitatják meg a nap során történteket, hallottakat. Néha külön érkeznek Bártfayhoz és Jozefinához