Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

lait étkezésre. Ha ezután a délutánba nyú­lik a társalgás, ezeket a sokszereplős órákat nevezhetnénk tulajdonképpeni „szalon­időszaknak". Az új, tíz-tizenkét főre készí­tetett asztalt általában csak négyen-öten ülik körül, az állandó vendégek a Károlyi­alkalmazottak, a Pesten tanuló rokon fiata­lok köréből kerülnek ki; bejelentés nélkül eszik itt Vörösmarty és Wesselényi. Van, akinek egyszerűen az étkezés megoldása Bártfayék asztala. „Nálam ebédelt Bányi , 's arra kért, járhasson hozzánk ebédre, míg Pesten lecnd: ő, úgymond, majd fizetni fog. Szegény ember! Pladd egyék, ha lesz mit ennünk." A rendszeresen megjelenők körébe tartozik Bajza, Szemere Pálék, Ke­lemen Benjámin, Wesselényi jószágigazga­tója, Pigay Antal, Széchenyi titkára, Kará­cson Mihály helytartótanácsi bizottsági ül­nök, és mindenféle foglalkozású értelmisé­giek: tisztviselők, gazdatisztek, papok, ne­velők, orvosok, ügyvédek. Gyakran kapnak ebédmeghívást a Jozefina által a nevelőin­tézetekből kihozott leányok, például a Ver­sényiek (Wesselényi lányai), de sokszor gyermekkorú lányok, fiúk is, nevelőikkel. E társas alkalmak sajátsága, hogy nem egyér­telműen Bártfayék hívják meg a vendége­ket, inkább azok kezdeményeznek, ők ma­guk „kínálkoznak, ajánlkoznak" előző nap vagy aznap reggel Bártfayék asztalához. „Ebéden vendégünk vala: Deák Ferencz, ki tegnap nőmmel találkozván maga kínál­kozott, mert holnap Gr[óf] Széchenyi Ist­vánhoz hivatalos és holnap után elutazik továbbá Bajza, Vörösmarty, Kelemen. Ebéd után beszélgeténk. Kedves, igazán okos és 10 Bányi Mihály egyik nehézsorsú, ügyvédi vizsgára készülő barátja, akit Bártfay segít majd nevelői álláshoz. tanult ember, nagy férfiú Deák. Szeretni kell őt és tisztelni. Olly világos, tartalmas, folyó előadást még alig tapasztaltam köny­nyűséggel 's mérséklettel párosulva. Való­ban nagyra becsülöm őt, 's igen örvendek, hogy ma, talán már harmadszor ebédelvén szegény asztalomnál, alkalmam lehete őt még közelebb ismerni." Biztos, hogy meg­lehetősen zárt az ebéden megjelenők köre. Bártfay például feljegyzi, hog)' egyik közeli ismerősük - szerelmi vetélytársa, -, noha évek óta bejáratos hozzájuk, első alkalom­mal foglal helyet asztaluknál. De termé­szetesen elő-előfordul, hogy előzetes beje­lentés nélkül, váratlanul is „ottragadnak" néhányan ebédre: például a közös munka­végzést siettetendő a Bártfayhoz érkező vi­déki Károlyi-tisztviselők, de van példa rá, hogy akár egy egész népes társaság. A koradélután a pihenés, feltöltődés időszaka: a kertben való levegőzéssel, sétá­val, újságolvasással, sakkozással telik az idő, majd 4-5 óra felé ismét sűrűsödik a vendégjárás. E többnyire előzetes bejelen­tés nélküli, sokszor igen rövid, máskor tel­jes félnapokat igénybe vevő látogatások sa­játsága, hogy egyheti, kétheti ritmusban követik egymást, erre utal a „visszalátoga­tás" kifejezés is. Fontos - olykor szórakoz­tató, máskor terhes — tevékenység lehetett maga a beszélgetés, a kapcsolatok ápolása, a rokoni, baráti szálak erősítése, a folyama­tos hírcsere, hiszen a házaspár életideje te­kintélyes részét erre áldozza. Feleségével az ágyban vagy étkezéskor vitatják meg a nap során történteket, hallottakat. Néha külön érkeznek Bártfayhoz és Jozefinához

Next

/
Thumbnails
Contents