Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."
számolásnak fontos jele. Ez az időérzékenység egyfajta civilizációs fokmérő, soha nem hallgat el „a belső hang, mely folyton-folyvást az időre kérdez" 7 . Az idő megragadásának vágya azonban nem csupán a tevékenységekben, az elvégzett feladatokban való megnyugvásban van jelen, éppen ennyire fontos a szubjektíven megélt időtartamok, távok rögzítése is. „Furcsa egy valami is az az idő: mikor űzzük, kergetjük akkor nem mozdul 's untatja az embert máskor pedig ha meg akarjuk fogni, tartani - repül" - idézi a napló az ifjúság rövid éveire visszanéző és hosszú börtönnapjaira készülő Wesselényi szavait. A szöveg visszatérő motívuma a Barthos Paulina leveleire, a vele való találkozásra való túrhetetlen várakozás, a múlni nem akaró idő megélése. „Hosszú, végtelen idő után" 8 #. Hangsúlyos a betegségek időszakaiban összemosódó, összekuszálódó idő megtapasztalása, a terméketlen gyötrődés napjainak időszaka, amikor a napló is hiányossá válik. „Félálom 's ébrenség köztt múlt az idő / Minden lobogott bennem azt hívem agyam meggyúladt, szívem elfojt. Az egész napról homályosan tudok emlékezni / Az egész fájdalmas, hosszú idő alatt bánátim 's jóakaróim naponként látogatának 's részvéttel tudakozódtak hogylétem után, a' mi lélekben sok enyhületet 's vigasztalást nyújtott." A mérhető idő legfontosabb kelléke Bártfay értelmiségi közegében - ahol sokféle tevékenység időbeli összehangolásáfa van szükség - az ebben az időszakban már 7 Elias, Norbert: Az időről. In: Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Szerk. Gellériné Lázár Márta. Bp„ 1990. 34. old. 8 Barthos Paulina Bártfay nevelt lánya, akihez titkos, Magyarországon is luxustárgyból hétköznapi tárggyá váló zsebóra. Wesselényi szavait jegyzi fel börtönbevonulása előtt: „Ekkor órájára pillantván, - Barátom Benyovszky menjünk úgymond, az idő közelget in Ehren-Sachen muss man sein Wort pünktlich halten." 9 Bártfay gyakran rápillant az órára, akár hajnali felriadásakor, vagy esti naplóírás közben - „midőn e' sorokat írom (1/4kot lire)"-, de időbeli tájékozódásában a harangszó is szerepet játszik, orientál, figyelmeztet a nagyobb időegységek múlására. Az idő szűkösségének érzése elsősorban Bártfay titkári szerepéből, széles feladatköréből adódik, abból, hogy folyamatosan rendelkezésre kell állnia. Állandó panaszkodása - „egész délelőtti időmet jövők-menők ragadák el egy perczig sem vala nyugalmas időm / gabona kereskedők rongálták időmet / félnapi időm csak úgy elveszett / sok időmet elrablák / a' délutáni idő csak úgy elmúlt használatlanul" - a kiszámíthatatlanságra, a másoktól való függőségre, a magány, a nyugodt félrevonulás hiányára vonatkozik. Különösen feszítő ez számára, amikor Barthos Paulinának küldött levelek ításához kell „lopnia" perceket innen-onnan, hiszen még más időkhöz, a posta, a fuvarosok rendjéhez is igazodnia kell. „Nyervén időt folytatám az alkalommal neki küldendő levél' irását. / A' mi kevés időm vala délig, meghasználám egy pár sor' írására a' jövő postáig az időbül ki ne szoruljak mint a' mukkor." A sok ügyfél, látogató és feladat összehangolása miatt az időhigyöngéd érzések fűzik. A # jellel emlékezik a naplóíró az együtt töltött, emlékezetes pillanatokra. 9 „Becsületbeli ügyekben az embernek pontosan kell állni a szavát"
