Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

nem szoktak egybegyűlni Pesten, sem kedvök nincs, hogy magukat a gazdag nemességtől elkülönözzék, s bár napjainkban mindenben inkább hátrafelé megyünk, semhogy haladnánk - mindamellett mágnásaink nagyobb részt már annyira felvilágosodottak, hogy a köztök és a nemesek közt régebben létezett válaszfalak ma már majd egészen leomlottak. Akadtak olyanok is, mint Vahot Imre, akik egyenesen a válaszfalak teljes leomlását ünnepelték, igaz, abban a politikai enyhülés ígértével kecsegtető évben (1860-ban), amelyben a sorozatos társadalmi megmozdulások (mindenekelőtt a politikai demonstráció szándékát is magukba foglaló emlékünnepélyek) az egységesülés lehetőségét minden korábbinál valószerűbbnek tüntették fel. kPesterLlyodnémet nyelvű olvasói körében jól ismert Dudumi Demeter összegyűjtött s kötetben megjelentetett „pesti levelei a társasélet problematikájának másik, igen kevéssé ismert nézőpontját mutatják meg: a nem magyar nemzetiségű magyarok (pontosabban: pesti polgárok) nézőpontját. Akadnak érdekes tények is Dudumi könyvében, igazán azonban a reflexiók figyelemreméltóak benne, a leírásokhoz fűzött megjegyzések, az apró elemzések és minősítések, továbbá az előadásmód, amelyből szinte teljes egészében hiányzik az az emelkedettség (vagy erős indulat), amely a téma magyar nyelvű irodal23 Kik a valódi fertálymágnások? írta Tegzes [Kubinyi Ferenc], Pest, 1862.17-18. old. 24 Legfőbb példaként az országos kiterjedésű (102 helyen megtartott) Kazinczy-ünnepségek, valamint a Széchenyi gyászünnepélyek említhetők. L. erről Fábri Anna: „Soha nem volt ily compact mának zömét oly nyilvánvalóan áthatja. Dudumi, aki kötete megjelenésének évében elhagyta Pestet és Londonba költözött, minden elköteleződés nélkül, a maga és olvasói kedvéért ír. Szellemes és eredeti akar lenni, nem hasznos. A pesti társaséletről szólva a következőket mondja: „A téli szalonvilág is két osztályba tagolódik: ennek határvonala a nyelvhasználat. Szellemi központ is hiányzik, kivétel néhány magyar kör, amelyek azonban csak a rokon származású notabilitásokra korlátozódnak. Meglehet, itt is egy-egy jelentékenyebb hölgy körül csoportosulnak, mint ahogy a nagy világvárosokban, a bősz utózöngék [az 1849-50-es megtorlások] következményeként azonban a fiatalabb nemzedék számos tagja nem sajátította el azokat a társasági formákat, amelyek nélkül a szalonélet éppúgy nem (vagy még kevésbé) képzelhető el, mint fekete frakk vagy glaszékesztyű nélkül." Ugyanez a hiba jellemzi a költészet és művészet képviselőinek egy részét is. A magyar írókés művészek nagyrészt mágneses vonzalommal kapcsolódnak egymáshoz, kölcsönös szellemi érintkezéseik legtöbbször mégis csupán alkalomszerű társas összejövetelekre korlátozódnak. A német múzsa papjai még rosszabbak, néha hónapokig itt élnek, és még csak meg sem ismerkednek egymással. „Amint a németek ősszerelmének, az életbölcseletének jelképe, Minerva madara: a bagoly, e egyetértés..." A Kazinzcy-ünnep - 1859. In: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp., PIM, 1997.181-188. old. Szerk.: Kalla Zsuzsa. 25 Demeter Dudumi: Pester Briefe über Literatur, Kunst und gesellschaftlichen Leben. Pest, Lauffer & Stolp, 1858.