Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"
-, olyan különösen, ki már némileg megszokta a közügyekbeni részvétet, annál nagyobb s több oldalú az cszmesúrlódás, s mintegy magátul jön létre sok, mit senkinekeszébe se jutna megpendíteni, ha szertebarangolnak vagy félrevonulnak az egyesek." 20 S bár ő is különös nyomatékkal hangsúlyozta az arisztokrácia kívánatos szerepvállalását a pesti társasélet felvirágoztatásában, nem titkolta azt a meggyőződését sem, hogy csak a Pesten összpontosuló nemzeti kultúra egységesítő erejének engedő, attól mintegy átszellemült arisztokraták (vagy más előkelők és vagyonosak) jelenlététől várható kedvező változás. A társasélet nemzeti jellegének kialakításában kiemelkedő - a magyar nyelv társalgási nyelvként való elfogadásával megegyező - fontosságot tulajdonít Mocsáry a cigány muzsikosok által játszott magyar zenének és a nemzeti táncnak, a csárdásnak. Hosszas fejtegetései kiterjednek a cigányzenészek jellemzésére („nemde a cigány a legvalódibb magyar philosoph?"), a magyar zene rokontalanságának, „politikai fontosságának" kérdéseire 21 , e zene élvezetének reprezentációs (azaz önmegjelenítő) jellegére, s a csárdás (vissza)magyarosító erejére. Végül azután nyilvánvalóvá lesz, hogy Mocsárynak a pesti társaséletről elgondolt ábrándképét magyarul beszélő, cigányze20 Mocsáry: I. m., 72-73. old. 2t „Mert oly határozott és kifejezett nemzetiségre mutat, hogy ez egyik főbizonysága annak, miszerint e nép létezésének alap- és életelve a nemzetiség." Lm., 76. old. 22 „A csárdás zenéje, tánca egyiránt, egyik leghatalmasabb propagandája a nemzetiségnek magasabb köreinkben is. Hallgassák, táncolják neszeket hallgató, csárdást táncoló arisztokraták népesítik be. 2 Más nézőpontok A korszak pesti társaséletéről szóló kortársi feljegyzések, illetve visszaemlékezések részben megerősítik, más vonatkozásokban éppen ellenkezőleg, cáfolják a „kasztos" társaséletre vonatkozó Gyulai-, Mocsáryféle fejtegetéseket. „Az európai kontinens kevés fővárosában változik annyira évenként az úgynevezett »beau monde«, mint Pesten - olvashatjuk egy korabeli vitairatban. - Minden télen felmerül néhány új család, egy-két évig divatban van, aztán letűnik, s helyét ismét újak pótolják, alig tudunk egy-két főbb családot, melyek állandóan Pesten lakván, kivételképpen évről-évre házat vinnének. (...) Ezen úgynevezett »szép világban « évről évre nagyobb számmal találjuk képviselve az előkelő gazdag nemesi osztályt - mint ezt különösen a most lefolyt téli saison alatt volt alkalmunk észrevehetni, miután az estélyeket adó házak közül csak négy volt grófi, öt pedig nemesi. S a hölgyek valamint az úrfiak számának is alig felét tevék a mágnások. S hogy ez így van, az társas viszonyaink természetéből foly. Mert mágnásaink sem elegendő számmal minél többet, általa lopódzik kebleikbe a bús magyar érzelem. A frakk, s a nagy kemény inggallér alatt rejlő magyar természetet semmi nem tudja jobban kiidézni, mint a csárdás, s ekkor aztán a frakkos, a vatermörderes táncos valódi codex palimphestus, melynek pergamenén az új betűkön keresztüllátszik az eredeti szöveg/' Lm., 77. old.
