Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"
s kevesebbet kívánunk. Látni akarjuk munkásságát a társasélet terén. Óhajtjuk, hogy palotái Pesten az ország szívében emelkedjenek, teremtsen maga körül magyar életet...", ezzel szemben a középrétegek: „a kúriák és népes mezővárosok lakói" legfőbb feladataként a művelődést nevezte meg. 17 A közös tennivalók közül pedig a legfontosabbak egyikeként az egyenlőségeszme bensővé tételét jelölte meg. „Ez eszmétől függ sok tekintetben nemzetünk ereje; meg kell gyökereztetnünk társaséletünkben, s erre a mostani idő legalkalmasabb. (...) Nem kívánjuk, hogy a mágnás megnyissa a népnek szalonjait, ölelkezzék vele útfélen, s csókolódjék, ha meglátogatja. Jól emlékszünk a márciusi napok komikus jeleneteire, midőn mindkét fél oly kedélyes akart lenni, s oly tettető volt. Nem szeretjük, ha szent, nagy eszmékkel játékot, komédiát űznek. Aztán inkább tiszteljük az egyéni szabadságot, mintsem hódolnánk az azt korlátozó bilincseknek. Minden ember azokkal társalog és mulat, kikkel tetszik, s ott találja legjobban magát, hol műveltség s más ahhoz hasonló s ettől különböző körülmények a legjobb akarat mellett is nem vonnak elébe válaszfalakat. Ez a szabad egyéniség következménye (...) az arisztokrácia s általában a nemesség feledje el volt előjogait s ama még létező haszontalan címeket, és közhelyen, magánérintkezésben dobja el modorából mindazt, mi alázhat és sérthet." Mocsáry azután mindezzel kapcsolatban egy fontos körülményre, a magyar társadalomban felélénkült átrétegeződési (ma azt mondanák: mobilitási) tendenciákra, s a 17 U.O., 443. Old. is U.O., 448. old. velük járó identitás- (és társas viselkedési) gondokra is felhívta olvasói figyelmét, mondván, hogy az előkelők „gúnyos, lenéző magukviseletét leginkább azokkal szokták éreztetni, kik leginkább az ő általuk fölállított példányok után indulva, felfelé törekszenek. Ezekre már azért is neheztelnek, mivel úgy tekintik őket, mint ostromlókat, kik igényt tartanak az ő általuk kényelmesen bírt előnyökhöz. Másrészt tagadhatatlan, hogy minden átmeneti korszak sok visszás helyzetet hoz létre, s a küzdők gyakran szokatlan, talán nevetséges helyzetekbe jönnek." Hozzátette azonban, hogy „mélyebben vizsgálva a dolgot, e felfelé való mozdulatnak igen természetes és dicséretes alapja van": a szép (élet) utáni vágy, és ez még akkor is értékelendő, ha „a küzdőknek" esetleg helytelen fogalmaik vannak „a szép"-ről. Véleménye szerint a felfelé törekvés vágyának a nemzetet is át kellene hatnia, s ha másutt szebben, méltóbban élnek, hasonlóra kellene neki is törekednie. 19 Mint Gyulai, Mocsáry is Pestet képzelte el a magyar társasélet középpontjaként; úgy vélte, a „minél kiterjedtebb társaság" teheti valóban az ország közepévé a sajnálatosan „megváltozott fizionómiájú" várost, amely a legutóbbi években „egészen provinciális képet öltött magára". „Főváros nélkül Európában nincs a honnak közepe, nincs a közszellemnek, a közmívelődésnek gyupontja, s a hon lakossága vezető és oktató nélkül ide s tova barangolva lakóföldén hangoztatta, s azt fejtegette, hogy a társasélet a közélet legfőbb nevelője. - Minél több ember van együtt - szögezte le végül 19 Mocsáry: I. m., 36-37. old.
