Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

tó]forintba került palotája valóságos tündércsarnok; benne minden pompás, minden nagyszerűen összehangzó."

11 Minden „nivellirozási" szándék ellenére azonban a kor pesti társaséletét különféle, egymással olykor nehezen összeegyeztethető identitások megjelenítésének erőteljes kényszere és vágya hatotta át. A nemzeti hovatartozás például sokak számára egészen egyszerűen a nyelvhasználat kérdéseként jelentkezett. S ehhez hagyományos (vagy a régi minták alapján megújított) és a polgárosultabb (nyugatiasabb) társas érintkezési módok közti választás dilemmája éppúgy társulhatott, mint az eltérő politikai és kulturális beállítódások melletti elköteleződéseké. A kor nagyhatású publicistái (a Pesti Hírlap, a Pesti Divatlap vagy az Életképek cikkírói) erőteljes agitációt folytattak a magyar jelleg elsőbbségéért. Többen állították (legharsányabban talán Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője), hogy magyarul társalogni, magyar iparcikkekre és kulturális termékekre költeni, magyar zenére magyar táncot lejteni hazafias kötelesség, és mindazok, akik (okkal vagy ok nélkül) minőségi kritériumokra hivatkozva ettől eltérnek, hazafiatlanok vagy legalábbis pecsovicsok. „»Magyarosi/ni és egyesitni!« - ím ez vala mindig szemünk előtt..." - írta egykor önnön legfőbb törekvéseiről Széchenyi, de akkor is, most is szót emelt a minden áron való „magyarosítás" ellen. Csakhogy most már nem az ő hangja szólt a legnagyobb meggyőző erővel. A korabeli pesti társaséletben a sokak által oly nagyra értékelt magyar jelleg a leghatározottabban, legtisztábban többnyire a 11 P. Horváth L: Salon-élet, Pesti Hírlap, 1841. 238-239. old. (kisebb-nagyobb birtoktulajdont vidéken is megtartó) nemesi-értelmiségi családok vendégváró-vendégfogadó otthonaiban nyilvánult meg. De még a birtokos élet hagyományaihoz leginkább kötődő házak is (mint például Fáy Andrásé a Stáció, majd a Kalap utcában) idomultak a városi életmódhoz, s falaik között a városias-polgári és a vidéki nemesi életvitel sajátos egyvelege alakult ki. Általában véve azonban még a nők és férfiak társaséleti szerepeit is ahogy a társaséleti szokásokat - sokkal inkább konzerválták, semmint átformálták. Kétségtelenül erősen túloznak azok, akik a nők korszakbeli társaséleti emancipációjáról szólva ázsiai vagy középkori állapotokat emlegetnek, tény azonban, hogy a női individualitást még az irodalmiszalon-jellegű társasági élet kereteit felkínáló pesti magánházak sem igen engedték érvényesülni. Az első igazi áttörést e téren az 1850-es évek neves színpadi művésznőinek (Hollósy Kornéliának és Bulyovszky Lillának) szalonjai jelentették: bár e hölgyek sem szakítottak a nemesi reprezentáció formáival és szokásaival, de elérték a meghatározó női jelenlét elfogadását a társasági életben. A társasélet átalakítása: a közgondolkodás átalakítása „Hazánk rútul fel van darabolva pártfelek, hitvallás, külön nemzetek s municipális alkotmányunk által. A pártfelek vagy öt részre, a hitvallás tán 6-ra, külön nemzetek vagy 10-re, municipális alkotmányunk