Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

TULI ANDREA: A zöld színpad

jusi héten és június elején ismét a bécsi galopp-pálya, Freudenau vegye át a szót az Osztrák Derbyvel, majd az augusztusi kis pesti meetingig hosszabb szünet következett, amikor a nagyobb istállók a német pályákat járták. Végül a sort ismét Bécs zárta szeptemberi és októberi versenynapjaival. Ebben a rendszerben a vidéki versenyzőhelyek inkább lokális, mint „birodalmi" jellegűek voltak. A századfordulón Pest és Bécs mellett rendszeresen rendeztek futtatásokat Alagon - ami az Úrlovasok Szövetkezete jóvoltából néhány év alatt a két főváros konkurenciájává nőtte ki magát, és április második hetében a monarchiabeli versenyidényt is itt nyitották meg - Debrecenben, Sopronban, Pozsonyban, Kassán, Krakkóban, Lembergben, Aradon, Szarajevóban, Siófokon, Tátra-Lomniczon, Kolozsváron és többek között Pardubitzban. A Monarchia keretein belül elvi jelentőségre is szert tettek a futtatások, mivel a „közösügyi" intézmények közül állítólag ez volt a legrugalmasabb és ebben játszottak egyedül a magyarok vezető szerepet az osztrákokkal szemben. Az osztrák Jockey Club első elnöke gr. Esterházy Miklós volt.

6 1875-ben az osztrák Jockey Club igazgatósági tagjai kizárólag magyar főurak voltak: hg. Esterházy Pál, gr. Estetházy Miklós, gr. Széchenyi Kálmán, ifj. gr. Festetics Tasziló . A vetsenyügyi „dualizmusában a magyarok nagy súllyal szerepeltek, nemcsak a Jockey Club igazgatásában betöltött pozícióik révén, de az osztrák versenyüzemet fenntartó ménesek és istállók 5 A Vadász- és Versenylap, valamint Silberer, Victor: Turfbuch. Wien, 1894-1899. és 1901-1909. adatai alapján. 6 Erdó'dy Rudolf: Magyarországi lófuttatások. tekintélyes része is tőlük került ki. A 19. század folyamán Magyarország és Erdély területén számos magánménest tartottak, ezek közül híres volt a Wesselényi-féle zsibói ménes, a Hunyady grófok ürményi ménese, a Festetics grófok fenéki, a Vitzayak tolnai, az Illésházyak sárvári, a gróf Esterházyak mátyásházi, a herceg Esterházyak ozorai, a Csekonicsok zsombolyai ménese, majd a század vége felé Jankovich-Bésán Gyula öreglaki ménese, gr. Andrássy Sándor velejtei, gr. Esterházy Miklós Móric pusztamajki, Luczenbacher Miklós pettendi és többek között Fáy Béla és Lossonczy Gyula monostori, Dreher Antal erdőmajori ménese. A nézők és a nézőtér A Monarchia osztrák és magyar szálakból szorosan összefonódott versenyüzeme, hasonlóan Epsomhoz, különleges helyet töltött be az európai országok exkluzív-arisztokratikus Jockey Clubjai által működtetettek között, mert a társadalom minden csoportja, egészen fel az udvarig, valóban részt is vett a futtatásokon. Már a társadalmi elzárkózás kritikusnak mondott időszakában, az ötvenes években kerültek a társasági élet középpontjába, mind a pesti, mind a vidéki versenyek nagy közönséget vonzottak. A hetvenes évektől kezdve pedig a gyep „a fejlődés útján mérföldjáró csizmában haladó város nagy ügye, gyors vagyoni pályafutások és zuhanások színtere, híres 1814-1942. Bp., 1942. 21. old. 7 Őszi Kornél : A magyar lóversenyzés száz éve. Bp., 1927. 31. old. s A Vadász- és Versenylap adatai alapján.