Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

NOVÁK BÉLA: Fővárosi kaszinók

lokaszinó mellett általában munkáskaszinó is épült, ahol a törzsgárdát alkotó szakmunkások tölthették szabadidejüket. A parasztság és a munkásság egyéb szerveződései, az olvasó- és önképzőkörök, egyletek, bár tulajdonképpen azok funkcióját töltötték be, nem tarthattak igényt az előkelőbb kaszinó elnevezésre. Megfigyelhető továbbá az is, hogy a kaszinók, a legkisebbektől a legnagyobbakig, csaknem azonos módon működtek, szabályzatuk, vezetőségük, közgyűléseik nagyjából azonos sémát követtek. Ebben kétségkívül az elsőként létrejött Nemzeti Kaszinó volt a példakép, melynek arisztokratizmusát ugyan elítélték, de működését utánozták. A kaszinók anyagi helyzete természetesen nagyon különböző volt, s ez nemcsak a taglétszámtól függött, hanem attól is, hogy az ország mely részén működtek. Néhány példa a Társulatok, egyletek, körök könyve című 1903-ban megjelent kiadványból: A Lipótvárosi Kaszinó létszáma: 1335 fő, vagyona: 172 ezer korona. Az Országos Kaszinó létszáma: 1727 fő, vagyona 44 778 korona. Ezzel szemben például a Szarvasi Úri Casino 149 tagot számlált és 4000 koronás vagyonnal rendelkezett. A Malackai Casino 39 83 taggal és 500 koronás vagyonnal bírt. Érdekesség, hogy a könyvből a Nemzeti Kaszinó kimaradt. Vajon rangon alulinak érezték az együttszereplést a Csantavéri kiházasító társasággal vagy a Pócskai Kaszinó Egyesülettel? Bármekkora társadalmi különbség állt is fönn a kaszinók között, az időt nagyjából mindegyikben azonos módon töltötték el. 39 Társulatok, egyletek, körök könyve az 1902. évre. Bp., 1903. Erről a legjobban Bognár János Három évtized egy úri kaszinó életéből című könyvéből tájékozódhatunk. A szerző az Országos Kaszinó főkomornyikja volt, így hát tőle „első kézből" kaphatunk adatokat egy kaszinó mindennapjairól. Bognár szerint a kaszinó délelőtt üres volt, a személyzet ilyenkor végezte a szokásos munkálatokat. Az első látogatók általában délután három körül érkeztek, és a napot az újságok átolvasásával kezdték. Itt fogyasztották el feketéjüket is, majd a szomszédos dohányzó-szalonba mentek, ahol megbeszélték az olvasottakat vagy az egyéb aktualitásokat. Ekkor került sor fontos üzleti vagy politikai megbeszélésekre is. Mindenki itt várta be a maga partnerét a különböző játékokhoz. Majd átvonultak a játékszalonokba, ahol sakkozhattak, biliárdozhattak, a főszerep azonban a kártyáé volt. A vacsorát a kaszinó éttermében költöttek el nyolc és kilenc között, ezután a fiatalok, illetve a „kimenősök" tovább folytatták a játékokat, melyek hajnal ötig is elhúzódhattak: ekkor zárt ugyanis a kaszinó. Ilyen volt tehát az Országos Kaszinó egy hétköznapja, nincs okunk feltételezni, hogy a többi kaszinóban másként zajlott volna az élet.

4 Ennél a pontnál kell kitérni arra a kérdésre, amely a korabeli közvéleményt élénken foglalkoztatta: a kártyacsatákra. Általánosan elterjedt nézet volt, hogy a kaszinók falai között ádáz kártyacsaták dúlnak, és óriási pénzek cserélnek gazdát egy-egy éjszaka alatt, nemegyszer emberek, családok életét tönkretéve. Az efféle szóbeszédeknek bizony megvolt a valóságalapjuk. E téren is a nagy kaszinók jártak Ao Bognár János: Három évtized egy úri kaszinó életéből. Bp„ 1926. 51-56. old.