A Farkasréti Temető 2. - Budapesti Negyed 41. (2003. ősz)

nak, leggyakrabban a tervező-készítő szobrász, építész vagy kőfaragó cég nevéről van szó. Ez természetesen nem szerepel mindenhol, de a szobrászati vagy építészeti szempontból jelentős sírok többségénél igen, akkor is, ha az adott mű mára megcsonkult vagy teljesen eltűnt, de a sírhely még megvan. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy számos figyelemre méltó mű alkotóját nem sikerült azonosítanunk. Az intézménynevek írásmódjának tekintetében, amennyire csak lehetett, következetesekvoltunk. A nem lokalizált nevek (például Műegyetem, Operaház, Egyetemi Könyvtár) minden esetben a budapesti intézményre vonatkoznak. A sírfeliratok és sírversek, amennyiben szerepelnek, mindig az adott tétel végén találhatók. A textuális elemek tekintetében sem törekedhettünk teljességre: csak azok a szövegek kerültek be, amelyek nevezetes síron olvashatók, tehát ha az adott sír a felirattól függetlenül is az adattárba került. Az utóbbi csoportba tartozó, ma is meglévő, egyedi funerális szövegek többsége azonban szerepel az adattárban. Terjedelmi okok miatt mellőztük a nem magyar nyelvű, valamint az elterjedt, sokszor ismétlődő, funerális közhelynek számító szövegeket (bár utóbbiak jellegzetes példái, egy-egy sír esetében, szintén megjelennek). A szövegek után, zárójelben, azok szerzője vagy forrása olvasható, amennyiben ez ismert. A síremléken szereplő évszámok és tisztségek pontatlanságait felülbíráltuk, a neveket is igyekeztünk az akadémiai írásmódhoz igazítani, de a sírfeliratok és sírversek a transzliteráció elvén épülnek fel, tehát szöveg- és betűhűek (az anomáliákat, vésési hibákat is tartalmazzák). Az adatok elsődleges forrását a temetői dokumentáció jelentette, melynek teljes körű feldolgozását Zsigmond János végezte el. A kontrollálás a sírkert minden részterületre kiterjedő, alapos bejárásával történt, melyet mindkét szerző elvégzett, egymástól függetlenül. Az így létrejött alapnévsorból Tóth Vilmos állította össze az adattárat. Az egyes személyek működésére vonatkozó adatok elsődleges forrása a négykötetes Magyar életrajzi lexikon, az Új magyar életrajzi lexikon 2003 tavaszáig megjelent kötetei, valamint a Szinnyei-féle Magyar írók élete és munkái tizennégy kötete volt. Ezek mellett azonban számos más szaklexikont, valamint biográfia- és genealógia-gyűjteményt is felhasználtunk. Az adattár a 2002-ben elhunytak esetében még reprezentatívnak tekinthető, a 2003-ban Farkasréten temetett személyek azonban már csak esetlegesen kaptak benne helyet.