A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története
lett legfontosabb szekunder temetés 1991 júniusában zajlott: a család, a főváros és az újjáalakult Társadalomtudományi Társaság szervezésében, a végakaratot szem előtt tartva ekkor, a szovjet csapatkivonással egyidőben kerültek a farkasréti családi sírba Jászi Oszkár hamvai. Emléktáblájára az egykor általa sírfeliratul választott Ady-idézetet vésték. 4 ' 1 Más, a politikai változásokkal összefüggő áttemetések is Farkasrétre irányultak, mint a népbírósági per nyomán kivégzett és a rendszerváltás után rehabilitált Jány Gusztáv vezérezredesé, vagy a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi mauzóleumából mint kellemetlenné vált kontextusból kiemelt Szakasits Árpádé. Ugyanakkor a nyolcvanas években megindult egy ellenkező irányú folyamat is: Farkasréten eltemetett egyházi személyiségek átvitele templomokba, templomkertekbe, rendi sírboltokba, tehát olyan temetkezőhelyekre, amelyek használata a korábbi évtizedekben gyakran tiltásba ütközött. Farkasrétről került például a Kerepesi úti temetőben található új piarista sírboltba Sík Sándor és Schütz Antal, vagy a budai ferences templomba, többek között, Tamás Gergely Alajos koporsója. Ez a tendencia napjainkban is tart, 2002-ben például Farkasrétről a máriaremetei templom kertjébe helyezték át a kiváló zenetörrénész és egyházi karnagy, Werner Alajos sírját. A fenriek alapján egyértelmű, hogy a 20. század második felében a farkasréri pantheonizáció, legalábbis szervezerr formában, egyálralán nem politikai jellegű volt. Fő típusai közül ekkoriban a Farkasréti te43 Vö. Litván György szerk.: Jászi Oszkár hazatérése. Bp., Társadalomtudományi Társaság, 1996. metőt többek között az intézményi pantheonizáció jellemezre, amelynek legjelentősebb eredménye az akadémiai parcellák kiépülése volt. A Kerepesi úti temetőben található hasonló parcella jóval később jött létre, mint a Magyar Tudományos Akadémia farkasréti kegyeleti terülerei. Legfontosabb közülük a 20. számú parcellacsoport mellett található, az ötveneshatvanas években kialakult akadémiai körönd. Hivatalos használatra szánt, kissé morbid elnevezése — „Kodály-körönd" — a legnevesebb itt nyugvóra utal, aki mellett a külső soron nyugszik, többek között, Szekfű Gyula történész és Horváth János irodalomtörténész, valamint Kniezsa István nyelvész, Szladits Károly jogtudós, Bulla Béla geográfus vagy Schulek Elemér és Zemplén Géza kémikusok. Itt temették el az 1956-os forradalom idején a Parlamentnél lelőtt I. Tóth Zoltán történészt is. A belső soron található például Jávorka Sándor boranikus és Ratkovszky Ferenc gépészmérnök sírja, a körönd közepén pedig a hetvenes évek végétől napjainkig használt, 36 fülkés, Matzon Frigyes tervezte urnaház. Utóbbiban kapott sírhelyet, mások mellett, Hahn István és Major Máté, vagy Mályusz Elemér és Juhász-Nagy Pál. Egy másik farkasréri köröndöt a hatvanas években rövid ideig szintén az Akadémia használt, de itt csak néhány sírhely létesült (például Surányi János mezőgazdász és Mihailieh Győző építész számára). A két körönd béreire után került az Akadémia használatába a 6/1. számú parcella, amely közel egy évtizeden át fogadta be nagy tudósaink egész sorár. Itt nyugszik
