A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

számára közös emlékhelyek létesültek, például a Margit körúti volt Regent-ház több száz lakójának, akik a január 22-ei robbanáskor az óvóhelyen haltak szörnyet (közös síremléküker 1948-ban állították). A negyvenes évek második felében Farkasréten kapott sírhelyet a nyilasok nem egy áldozata is, például Kalló Ferenc tábori főesperes, Kemény Simon író vag)' Szabó Ilonka operaénekes. Eredetileg itt nyugodott a Kiss altábornagy szabadítási kísérletekor rűzharcban elesett gróf Széchenyi Pál is (később Monokra temették át). Jóval tovább húzódott a korábban közterületeken és kertekben elhantolt áldozatok áttemetése. Az 1945-ben meghalt, a Habsburg-Lotaringiai család toscanai ágából származó Karolina Mária főhercegnőt például csak 1967-ben helyezték át ideiglenes sírhelyéről Farkasrétre (egyszerű köve ma Budapest egyeden temetői Habsburg-emléke). Többeket temettek Farkasrétre a háborút követően a régi elitet ért pogromok, valamint a népbírósági perek áldozatai közül is, például gróf Révay József filozófust vagy Hindy Iván vezérezredest. A temető történetének legnagyobb, végső soron pozitív fordulatára, mint a bevezetőben már kitértünk rá, 1952-ben került sor. Ami utána következik, az már a ma ismert Farkasrét története, a legelőkelőbb köztemető létrejöttének lassú, de tendenciózus folyamata. A temető mai arculata az ötvenes évektől alakult ki, többek között a magas színvonalú újraparkosítás és a máshonnan érkezett régi emlékek egyre nagyobb számban való befogadása révén. Az újonnan létesült sírok domináns részét ekkor már az egyforma műkő kubusok tömege jelentette. Az egyik legfontosabb változás a mai sírhelyszámozási rendszer kialakítása volt: ez a gyakorlatban a temető teljes, ellentmondásoktól sem mentes átszámozását jelentette. A tanúsírok, azaz a fennmaradt régi emlékek általában szintén új számot kaptak, ami nem egyszer igencsak megnehezíti azonosításukat. A bevezetőben úgyszintén szóba került, hogy 1952-től jellemzően Farkasrétre temetkezett a régi elit háttérbe szorított, de nem emigrált része. Hosszas felsorolás helyett emeljünk ki néhány példát: politikusokat (báró Radvánszky Albert, Zsindely Ferenc, Scitovszky Béla, Marschall Ferenc), fővárosi vezerőket (Szendy Károly, Karafiárh Jenő), egyházi személyiségeket (Ravasz László, Enyedy Andor, Ordass Lajos), művészeket (Flerczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Németh Antal), tudósokat (Varga József, Bakay Lajos, Kornis Gyula, Huszti József, Domanovszky Sándor, Fettich Nándor). Különösen sokan kaptak farkasréti sírhelyet az egykori katonai elitből, köztük Aggházy Kamill, id. Andorka Rudolf, Baló Zoltán, Kádár Gyula, Ruszkiczay-Rüdiger Imre és Vattay Antal, s mellettük az első világháborútól 1945-ig aktív tábornoki kar számos tagja, akik 1952 után haltak meg Budapesten. Farkasét volt a fő helyszíne a koncepciós perben kivégzett, majd néhány évvel később rehabilitált politikusok és katonák 1956-57-ben zajló újratemetéseinek is. Példaként említhetjük a Rajk-per rehabilitáltjait, akik közül csak négyen kerülhettek az újratemetés előtt néhány hónappal Nemzeti Sírkertté emelt Kerepesi úti temetőbe, köztük maga Rajk László. A per rovábbi áldozatai közül Merényi Gusztáv, Horvát Ottó, Korondi Béla, Szebenyi End-