A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

lizmus különféle 19-20. századi formáira egyértelműen igaz —, addig a politikai elit temetője valódi nemzeti sírkertként működött: jellemzően ide temetkeztek a közéleti kiválóságok, a gazdasági és a tudományos elit, a művészek, és az ő közelségük vonzó volt általában az értelmiség számára. Mindez 1952-ig alig változott, pusztán annyiban, hogy 1948-tól a politikai elit „kihátrált" a Kerepesi úti temető mögül, amely így sebezhetőbbé vált, mint akár a nagy ostrom alatt. 1956-ban a politikai elit újra legitimálta a Kerepesi úti temetőt, amelynek elértéktelenedéséhez azonban paradox módon éppen a Nemzeti Sírkertté nyilvánítás vezetett. A fenti értelemben ugyanis 1952-től már a Farkasréti temető került közelebb a nemzeti sírkert eszméjéhez, azaz itt folytatódott a nemzeti pantheonizáció, amely teljes mértékben elszakadt a politikai pantheonizációtól. A Kerepesi úti temető 1956-tól A Farkasréti temető látképe. Előtérben a Dréhr és Kovrig család sírboltja Berger Rezső felvétele 1925 körül Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum