A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története
A régi farkasréti síremlékek körébe szűkebb értelemben az 1952 előtt létesült, eredeti helyükön álló, vagy csak a temetőn belül megváltozott helyzetű emlékek tartoznak. Minden jelentősebb sírkertben bírnak bizonyos szimbolikus értékkel az első fennmaradt helyi emlékek, Farkasréten sincs másként. A legkorábbi, ma is eredeti helyén álló neves sír jelképes értékét növeli, hogy Buda egyik nevezetességéhez kötődik: a farkasréti emlékek doyenje az 1901-ben elhunyt Cathry Szaléz Ferenc, a svábhegyi fogaskerekű vasutat tervező svájci születésű gépészmérnök tiszteletére létesült. Ugyanez a temetőrész, a viszonylag kis területű, 29. számú parcella néhány további emléket is megőrzött a 19-20. század fordulójáról, köztük Péchy Imre kartográfus sírját. A Cathry-síremléket és környékét, valamint a katonatemetőt és a már említett Érdi út felőli falsírboltokat leszámítva Farkasrét története az 1910-es évekig valóságos rejtély. Az 1894-es megnyitást követő két évtizedből alig maradtak fenn említésre érdemes sírok: a korszakból származó képeken látható, hogy a parcellákban csak néhány reprezentatív emlék állt, egyszerű fa sírkeresztek sokadalmától körülvéve. Az 1894-től 1917-ig vezetett temetői főkönyvek elvesztek, így nagyobb mennyiségű, írott forrásból nyerhető adattal az 1918-as évtől rendelkezünk. A tízes-húszas évekből már jóval több ténylegesen fennmaradt emlék akad, a harmincas évek sírjai pedig bizonyos részterületeken meghatározzák a temető arculatát. A fővárosban a 19-20. század fordulóját követő másfél évtizedben a Kerepesi úti temető, Budán belül pedig a Németvölgyi sírkert számított a legjelentősebbnek. Előbbihez kötődött a politikai és a nemzeti pantheonizáció, utóbbi volt a budai elit preferált temetkezőhelye. A néhány, 1914 előtt Farkasréten eltemetett neves személy esetében a választás fő okát az új sírkert előnyei jelenthették, főként a reprezentatív sírhelyek elfoglalásának lehetősége. Erről tanúskodnak az e korból máig fennmaradt, valóban a temető hangsúlyos pontjain álló emlékek. A legrégebbi eredeti farkasréti sírokon olyan neveket találunk, mint Belházy János numizmatikusé, Imling Konrád jogtudósé, Abray Károly íróé vagy Zachár Gyula közgazdászé. Ekkoriban temették el Farkasréten Török Aurélt, a fizikai antropológia hazai megalapítóját, Doby Jenő grafikust, Vavrinecz Mór zeneszerzőt vagy Hangi Márkot, a békebeli Hangli-kioszk vezetőjét. Még 1913-ban temették át a Rákoskeresztúri temetőből az Érdi úti falsírboltok egyikébe Fröhlich Róbert régészt. Farkasréten nyugodott Cserháti Jenő gépészmérnök, Erdélyi Gyula író, Kalecsinszky Sándor kémikus, valamint a hazai tudományos kartográfia atyja, Kogutowicz Manó is, sírjuk azonban mára eltűnt, akárcsak Szalay Péteré, aki a dualizmus korában a posta- és távíróügy egyik vezetőjeként szerzett nagy érdemeket. Utóbbi sírboltjának tulajdonjogát nemrégiben szerezte meg egy önmagát leszármazottnak valló család, akiknek a birtokba iktatás utáni első tettük— modern damnatio memoriae gyanánt — a Szalay családra emlékeztető feliratok eltüntetése volt.
