A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

megszüntetését követelte, mivel a talaj nem alkalmas temetkezésre és a sírkert akadályozza a városrész fejlődését.

29 Némely újságíró már ekkoriban is javíthatatlan volt: „A mi városházi bölcseink fel akarják vinni a temetőt a hegyoldalba, hogy az jó messzire ellátsszék. (...) Makacsul és konokul ragaszkodnak ahhoz, hogy azt az elragadó kilátást, melyet erről a hegyoldalról a szelíd Sas-hegy meg a regényes Csillebérc nyújt — a sírkeresztek élvezzék. (...) Vájjon kiért, miérr kell okvetlenül köves hegycsúcsokon nyugodniuk ezentúl a budai halottaknak? (...) Ahelyett, hogy a temetőt elhelyeznék a budafoki vagy a budaörsi határba, méregdrága pénzért hegyoldalakat vesznek, gyümölcsösöket irtanak, villákat rombolnak s könnyelműen tönkre teszik a budai hegyvidék egyik legszebb részét!" Ugyanezek a szlogenek tértek vissza a későbbi tiltakozó írásokban is — halottakat telepítettek oda, ahová élőket kellett volna, a panorámát a sírásóknak adták, az egész temetőt meg kellene szüntetni —, jellemzően a konzervatív lapokban. A Farkasréttel kapcsolatos legelterjedtebb legenda a talajvízre, illetve a talaj titokzatos mozgására vonatkozik, melynek révén állítólag el-eltűnnek a koporsók. A jobboldali Magyarság 1924-ben egy sor cikket szentelt a témának, mindössze egyetlen, a sírhant alól földcsuszamlás következtében elmozdult, s exhumáláskor nem talált koporsó miatt. Az esetet Papp Jenő publicista általános jelenségként, a koporsók tömeges vándorlásaként mutatta be: „Elképzelni is borzalmas, hogy ezek az 29 A főváros húsz holdat vásárol. Esti Újság, 1914. június 7. 30 Papp Jenő: A farkasréti temetőben vándorolnak a halottak. Magyarság, 1924. március 4. örök nyugalomnak átadott megboldogultak hogy torlódtak össze egy-egy keményebb alakulatú földréteg előtt. (...) A halottaknak ez az erőszakos vándorlása méltán döbbentette meg még annakidején a főváros liberális vezetőit, de eltitkolták és semmit sem tettek ellene. Természetesen az lett volna az egyedüli intézkedés, hogy beszüntetik a farkasréti temetkezést." A cikket egy érdekes fejtegetés zárra a liberális telekspekulációkról.

30 Papp Jenő Farkasrét-ellenes kirohanása a lap másnapi számában folytatódott: „Öreg sírásók állítása szerint a farkasréti temetőben ritka az a sír, amelyikben fel ne törne a talajvíz." Az előző naphoz képest új fejlemény, hogy már nemcsak a halottak mozdulhatnak el a sírok alól, hanem a sírhant is a halottak fölül, attól függően, hogy hol nedvesebb a talaj. „A koporsót a földdel együtt felkapja a víz és vígan vitorlázik vele szebb vidékek felé" — írta szerzőnk annak kapcsán, hogy a Haggenmacher- és a Dréhr-sírboltba bejutott a víz, így szivattyúzást kellett rendelni. Papp Jenő újfent a temető bezárását követelte, s helyette az Óbudai temető használatát ajánlotta a budaiaknak.

31 A lap közölte a főváros előző napi cikkel kapcsolatos velős állásfoglalását is: Farkasrét a lcgszínvonalasabban kiépített és parkosított fővárosi temető, melynek nemhogy a bezárását, de további bővítését tervezik. Szintén a Magyarság-ban jelent meg Schafarzik Ferencnek, a hidrogeológia és a földrengéstan hazai úttörőjének szakvéleménye, ami, tekintettel a közérdekű ügyre, 3i Papp Jenő: Szivattyúk dolgoznak a farkasréti temető sírboltjaiban. Magyarság, 1924. március 5.