A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

talosan el is fogadták. Farkasrét eredeti neve Wolfswiese volt: tehát, mint a legtöbb esetben, itt is tükörfordításról van szó. Arra nézve, hogy a területnek mi köze a farkasokhoz, homlokegyenest eltérő nézetek láttak már napvilágot. Buda az 1890-es évek elején hasonló temetkezésügyi gondokkal küzdött, mint ma, persze kisebb léprékben: a régi, védettségre szoruló temetőkben már minden talpalatnyi helyet kihasználtak, és sürgős szükséggé vált egy új, az addigiaknál nagyobb köztemető megnyitása. Ekkor is szóba jött, s a 19-20. század fordulója óta újra és újra felmerül, hogy a végső megoldást jelentő budai temetkezési helyet a Kamaraerdőn kellene létrehozni. A helyzet valóban súlyos volt, 1892-93-ban a szegényebb budai elhunytakat már a Rákoskeresztúri temetőbe kellett átvinni. A Farkasréti temető megnyitása mégis elsősorban tiltakozást váltott ki, főként a hatalmas, gyönyörű fekvésű Buda-hegyvidéki telek temetkezésre való felhasználása, illetve a budai gyógyforrások vélt elfertőződése miatt. „A nagy városok emelkedésének egyik szomorú tüneménye a temetők szaporodása. A véges ember órái, napjai, esztendei és ideje meg van számlálva. Csak vándorok vagyunk itt a mennyien és meddig valánk azok azt földi porhüvelyünkszomorú emléktelepei tanúsítják" — merengett el 1894-ben a Buda és Vidéke újságírója, majd alább szigorúan megjegyezte: „Székes fővárosunk temetői elhelyezését nem mondhatjuk szerencsésnek. Elzárja a legröbb egy-egy városrész emelkedését. A németvölgyi temető — nyugodjanak békében csendes lakói — nagy akadály a n Új temető. Budo és Vidéke 2:14 (1894)

; 4-5. old. városrész terjeszkedése előtt. (...) Felmerült megint az a régi aggodalom, hogy az új [a Farkasréti] temető talajából a víz csak úgy fenyegeti a keserű- és sós-forrásokat, mint a németvölgyi temető megnyílásakor véleményeztetett. Nem szabad ezt koczkáztatni, nehogy a forrás-tulajdonosok és a közegészség kárára ez a hír messze szárnyaljon. A Buda és Vidéke ugyanitt közölte a fővárosi törvényhatóság előző évi, 1206. számú határozatát, amely a régi temetőket felváltó Farkasréti köztemető hivatalos díjszabását tartalmazta (eszerint például egy első soros díszsírhely 50 Ft-ba került). A határozat egyik passzusa egyértelműen jelzi, hogy itt nem dísztemetőt alapítottak a haza és a város nagyjai, hanem köztemetőt a névtelen tömeg, a kispolgárság és a szegények számára: eszerint ingyenes sírhely csak teljesen vagyontalanul elhunytak részére adományozható. Az 1868. évi LIII. tc. értelmében az egyes keresztény felekezeteknek közösen kellett használniuk Farkasrétet, melynek köztemetői jellegét az említett díszsírhelyek megléte sem vonja kétségbe, hiszen ilyenek minden jelentősebb urbánus temetőben előfordulnak. A határozat tájékoztatott arról is, hogy 1894. április l-jétől „a német-völgyi, tabán-krisztinavárosi és vízivárosi temetők dísztemetőknek tekintetnek és ilyenekül tartatnak fenn — a tabán-krisztinavárosi és a vízivárosi temetők már csak egy későbben meghatározandó időponrig." A Németvölgyi temetőben ennek megfelelően a sírhelyek kérszer annyiba kerülrek, mint Farkasréren, mely történetének első periódusában éppen kedvező díjszabásával tűnt ki a fővárosi te-