A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

téz honvédek porai, áldás emlékükre." A közös síremléket 1899-ben körülkerítették, s kívül egy újabb felirat kapott helyet: „A főváros hatósága e sírok örök fenntartását e helyen, 1887-ben közgyűlési határozattal magára vállalta." A Honvédemlék minden temetőlátogatás elsődleges célpontjává, fontos nemzeti zarándokhellyé vált, maga a Tabáni sírkert pedig egyre inkább „honvédremetővé", szemben a „császári" katonatemetővel. A fővárosban elhunyt volt honvédtisztek közül többen meghagyták, hogy a közös sír közelében temessék el őket, mint például Polák Vilmos alezredes, a Szélaknánál fél karját elveszítő Sréter Lajos ezredes vagy Móry Ferdinánd százados, a komáromi sáncrendszer védelmének egyik vezetője. Később az ő sírjuk is a Kerepesi úti temetőbe került. A Tabáni temető másik kitüntetett pontja, valóságos szimbóluma Virág Benedek egyszerű köve volt a sírkert közepén, négy vadgesztenyefa között. Eredetileg a Tabánban állt Döbrentei Gábor síremléke is, rajta az örökkévalóságot jelképező, saját farkába harapó kígyóval. Itt temették el Lenhossék Mihály Ignác orvosprofesszort és Bauhofer János Györgyöt, az 1844-ben megszervezett budai evangélikus egyházközség első lelkészét, Mária Dorottya hercegnő udvari papját. Talán az is több a budai legendák egyikénél, hogy egykor, tört oszlop alatt, itt nyugodott Robespierre menyaszszonya, Helene Gautier párizsi színésznő. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a budapesti köztéri emlékművek közül — némi metamorfózist követően — kettő is helyet kapott a már felszámolt temető területén vagy annak közelében, az egykori honvédsírok mementójaként. Az első Florvay János munkája volt (Öreg honvéd), amely eredetileg a központi pesti Kossuth-emlékműhöz készült, ám 1934-ben Budán, a Lovas úton, a levéltár alatti hegyoldalban állították fel, és innen helyezték néhány évvel később a temető helyén kialakított parkba. A szobor az ostrom során semmisült meg, a honvédsírokar megörökítő utódja pedig a ledöntött Tisza István-emlékműről származó, kígyóval viaskodó oroszlánszobor lett, amely később a közlekedési csomópont kialakítása miatt került raktárba. 3. Az 1880-as évek derekán a hatalmas léptekkel fejlődő fővárosban kér új köztemető létesült: Pesten a Rákoskeresztúri, Budán pedig, a Tabáni sírkert szomszédságában, a Németvölgyi temető. A Rákoskeresztúri temető már megnyitásakor az ország legnagyobb sírkertje volt, s kialakítását követően a pesti lakosság nem, vagy csak kivételes esetekben temetkezhetett Budán. Az 1885-ben megnyitott, jóval kisebb Németvölgyi temető — amelyet, Budapest mai térképére vetítve, az Alkotás és a Hegyalja út, valamint a Jagelló és a Csörsz utca fogott közre — egészen máshová került a fővárosi temetők hierarchiájában. Az 1910-es évekre telt meg, de már korábban, megnyitása után kilenc évvel dísztemetővé nyilvánították, Buda végleg fenntartandó pantheonjává, ahová majd a régi temetők értékeit is át lehet menteni. A Németvölgyi temető sok tekintetben a Tabáni és a két Vízivárosi sírkert utódja volt, az utolsó stáció a Farkasréti temető-