A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

GALSAI PONGRÁC Egy hipochonder emlékiratai (részlet)

rek pedig, mindennapi iparuk végeztével, vidámabb, obszcénabb, dévajabb nótákat. A civilek úgy csavarják be magukat az éneklésbe, akár egy sötét lepedőbe. Míg a halál szakemberei megtörülköznek vele. Amióta Farkasréten lakom, esténkint a halottak siratókocsmáiba szoktam betérni. így jól ismerem őket. A temetésrendezőket, gyepmestereket, gyászhuszárokat, sírásókat. Majdani elvermelőimet. Szederkényi urat, aki zászlós volt a Florthy-hadseregben, emiatt különös respektusnak örvend, s engem csak „Mizújság főszerkesztőkém?"-nek szólít; Tuskót, a nőimitátort, aki Flonthy Hannát szokta utánozni bicskanyitogatóan; Burza bácsit, aki szilveszteri fogadásból lett sírásó, s aztán megszerette ezt a mesterséget; Kilencest, aki ifjúkorában piccolo volt a Szimplon kávéházban — meg a többieket, akiknek semmi érdekességük nincs a foglalkozásukon kívül. Rendszerint hat óra tájban érkeznek, mint a varjak. S mindig egy asztalt ülnek körül. Egyik este magam is a társaságukba kérezkedem. — Minek köszönhetjük a szerencsét? — kérdezi Szederkényi úr. Bevallom, hogy írni szeretnék róluk. — Azt hittem, főszerkesztőséged csak színésznőkről ír... — Már unom őket. — Nincs a mi munkánkban semmi érdekes — mondja Burza bácsi. •—Temetünk, hantolunk, ásunk, túrjuk a földet. De azért csak tessen kérdezni. — Melyik a jó föld? Burza bácsi: — Attól függ, kinek? A halottnak, kérem, legjobb az agyagos. A jó zsíros, nedves, agyagos szűzföld, amit még nem bolygattak. A víz az agyagot leiszapolja, megköti, s a talaj olyanná válik tőle, mint a beton. Ilyen földben a tetem négyszáz évig is eláll. Mintha csak bedunsztolták volna. — Pláne, ha életében sok gyógyszert evett. Szederkényi úrnak e tárgyhoz kultúrhistóriai megjegyzése van. — Főszerkesztőkém bizonyára hallott már az ember-farkasról. Az én gyermekkoromban még gyakran riogatta a székely falvakat. Állítólag csak fiatal bárányhúson és erdei gyökereken élt. Aztán, amikor sok-sok év múlva kiásták a sírból, az ereiben friss vért találtak. Ma már tudjuk, hogy bizonyos növények és növényi gyógyszerek konzerválják a húst... Nem vállalkozom legendák boncolására. — És melyik a legrosszabb föld? — A homokos — mondja Burza bácsi. — Abban a tetem pár év alatt elporlad. Mirnix-dirnix. Egy-kettő-három. Mintha ott se lett volna. Ha valaki