A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

SCHÖPFLIN ALADÁR Kaffka Margit síremléke

védés is. Még jobban emlékezetünkben él az a világ, amelyet a valóság elemeiből ő teremtett, mint saját világát. Emberi arcoknak, helyzeteknek és jelenségeknek, feszültségeknek és gyötrődéseknek formába foglalása ez, soha meg nem történt dolgok válnak benne kézzelfoghatóan megtörténtekké, emberi alakok sokasága nyüzsög benne örök időkre lerögzítve, hangzik belőlük a szenvedély és lemondás, szeretet és harag, tisztaság és zavar, sértődés és gyógyulás, tiszta érzés és önző érdek halhatatlan örök zenéje. És mi sejtjük e világ teremtésének titkát is: a valóság szemléletében való örömöt, amely a teremtő szellemet arra vitte, hogy keresse az emberben, a természetben, a társadalomban az igazságot, fejezze ki és álljon helyt érte. Rendkívüli világ ez: minden jelenségén megérzik, hog)' aki meglátta és szemlélte, nő volt, szolidáris minden nővel, s a női lélek minden bonyodalmával. A magyar irodalomban Kaffka Margit volt az első írónő, aki a világot teljesen női szemmel nézte, arról az oldaláról, amely a nő helyzetét, sorsát, szerelmi és erkölcsi problémáit, a társadalommal való konfliktusait rejti magában. Figyelme és rokonszenve kiterjedt a nők minden típusára, az előkelő, védett nők, a család védelméből kiesett nők, a kenyérkereső nők, a proletár nő sorsa egyaránt érdekelte, s valamennyinek át tudta érezni az életét, kis ügyeit és a nagyokat egyaránt. Alakjai közt megvan a háború előtti magyar élet asszonyainak, lányainak mondhatni minden változata mindenféle hangnemben megzenésítve. Lírájában a sajátképpeni női lélek idegfeszültsége adja a szavak feszítő erejét. A magyar nőknek legfőbb szószólója az irodalomban Kaffka Margit. Ahogy itt állok, a tavaszi verőfénytől besugárzott emlékmű előtt, ellenállhatatlanul emlékezetembe tódul az a komor nap, 1918. december 3-a, amikor Kaffka Margitot eltemettük. Nyolc nappal előtte még nála voltam látogatóban. Nyugodt volt, derűs kedvű, az arca is kisimult, a szeme melegen csillogott. Jó érzéssel beszélt a dolgairól, örült, hogy nincs már háború, nem kell többé féltenie fiatal férjét, akivel boldog egyetértésben élt, úgy érezre, most végre méltányolják munkáját, elmondta tervét, nagy regényt akart írni Josephus Flaviusról, mutatta előtanulmányairól készített jegyzeteit. Jó kedvvel kínálgatott borral, étellel, vidéki magyar asszonyok kedves nógatásával. Kisfia, Lackó panaszkodott, hogy a feje fáj. Lefektette és beszélgetett tovább, nem tulajdonított a fejfájásnak fontosságot. Másnap, november 26-án délután hallottam, hogy Lackóval együtt bevitték a klinikára, kitört rajta a spanyol járvány. December l-jén a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén magából kikelve hozta a hírt Hatvány Lajos: Kaffka Margit meghalt kisfiával együtt. Harmadnap temettük. Zord idő volt, ólmosszürke az ég, napközben daraeső esett. Lent a városban forradalmi zűrzavar, a pánik rettenetét vad kiáltozás leplezte, mindenki rettegett