A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

SCHÖPFLIN ALADÁR Temetés után egy nappal

képekben, megkapó rímekben jutnak kifejezésre. Milyen mindennapi élmények és milyen új, milyen rendkívüli versek lettek belőlük! Alig van költő a világon, akiben mindvégig annyira élő maradt a gyermek, mint Tóth Árpádban. Egy kisfiú érzékenysége, tisztasága, üdesége, az élettel szemben való tehetetlensége s külső támasztékokra szorultsága — ez megmaradt benne mindvégig. Csodálatos kisfiú, egy tudományosan művelt és fegyelmezett, mélyen gondolkodó és gondolataival mindig tisztában levő férfi, egy komoly és lelkiismeretes művész elméjével. S ez a kettő ő benne egy, nincs köztük ellentmondás, össze tudtak olvadni maradék nélkül. Talán ettől van verseinek titokzatos, szavakkal meg nem magyarázható, semmi máshoz nem hasonlítható jó íze. S a benne mindig élő gyermek tette emberi és költői lényét olyan ellenállhatatlanul szeretetreméltóvá. Aid az ő verseit olvasta, lehetetlen, hogy meg ne szerette légyen Tóth Árpádot, az embert. Ahogy mi szerettük, akik vagy húsz éve baráti közösségben éltünk vele. Schöpf lm Aladár: Temetés után egy nappal. Nyugat, 1928. november 16. (Tóth Arpád-emlékszám)