A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
KORTSÁK JENŐ A temetőben
A temetőben KORTSÁK JENŐ gy csendes, napsugaras őszi délutánon így szólt Teréz, az idősebbik nővér a testvéréhez: — Szép időnk van Linka. Vajon hova mehetnénk sétálni? Linka félrehúzta az ablakról a hófehér csipkefüggönyt s kinézett az utcára. Két fiatal leány haladt arra. A vállukra fektetett keskeny rúdon hófehér őszirózsákból eg)' nag)' koszorút cipeltek. Linka a nevetgélő, himbáló léptekkel siető leányok után nézett s elgondolkozott. — Menjünk a Farkasréti temetőbe — mondta kisvártatva s kérdő tekintettel a nővérére nézett. — Nagyszerű gondolat — kiáltotta örvendezve Teréz az idősebbik nővér —, de melyik ruhánkat öltsük fel? — Természetesen a sötétet — felelte komolyan Linka. Rövid gondolkozás után nekifogtak az öltözködésnek. Fekete, kissé zöldesre kopott ruhát vettek magukra. Ősz hajukat simára fésülték. Sokáig álltak a tükör előtt s a fekete bársony csokor fölébe, amely ünnepiessé és komollyá változratra arcukat, nagy gonddal ráillesztették kissé borzas tollú francia kalapjukat. — Nézd meg, hogy jól áll-e a kalapom — parancsolta Teréz az idősebbik nővér. Linka kissé hátralépert s hosszú ideig figyelmesen vizsgálta a testvérét. — Ma jó napod van — szólt végre elégedetten. Még egyszer megfordultak a tükör előtt, azután elindultak. Mikor a kapun kiléptek, Teréz megállott és így szólt: — Az almárium tetején néhány piros almánk van, meg némi édesség is akad a kredencben. Uzsonnázni fogunk a friss levegőn. Visszafordultak. Linka előkeresett egy fekete gyékénykosarat s tele szedte az almárium retején pirosló almákkal.
