A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
FODOR LÁSZLÓ Tabáni temető
Tabáni temető FODOR LÁSZLÓ R égi temetők, roskadó sírok, halottak útjának jegenyéi már régen kísértenek éleremben. Valamikor, hihetetlenül messze derengő gyermekkoromban, vidáman szaladt velem a homokfutó; zöld sövény mögül kihajló ákáclevelek csapták meg arcomat, napfény és árnyék villanó játéka kápráztatta szemem, amikor az egyik kanyarodónál, rozzant falusi feszület mögött megpillantottam az első temetőt. Nem féltem tőle. A halál gondolata idegen volt tudatlan lelkemnek, sőt inkább tetszettek a katonásan sorakozó törpe keresztek: a szürke terméskő, a fehér, a rózsaszínű márvány és főleg a csillogó aranybetűk. Azóta láttam már szomorú temetőket is: szitáló esőben, lélekharang sírása mellett ballagtam az őszi halmok mentén, álltam kripták gránitlapján, s néztem a rozsdamarta vaskarikákat, amelyek könnyebbé teszik majd munkáját az arkangyalnak, ki felnyitandó lészen a sírokat. Nyár éjszakán, a teljes hold sárga derengésében hallgattam a tücsköt, temetői füvek láthatatlan muzsikusát. Surranó dalt énekelt életről, örökkévalóságról, Boldogasszony haváról a hantok alatt felneszelő halottaknak s csak akkor hallgatott el, mikor a sírkert melletti szántáson felrebbent a pacsirta, s az elmúlt nap utolsó barázdája mellett feltűntek a bólogató fejű, közömbös ökrök. Láttam temetőt Galíciában is, frissen ácsolt fejfákkal, drótkerítéssel, hevenyészett halmokkal, mintha útrakészen táboroznának ott lent a néma katonák. Jártam a halál pompás udvaraiban, bronztriposzok, ötvözött kapuk, gyászbrokátok, nászillatú katafalkok között, s láttam temetőt, melyben nem volt kereszt, egyszerű kövek ültek a sírokon, az élet mértföldkövei, s az égen délutáni félhold lebegett Allah gyermekeinek nyugalma felett. Mindig más arccal fordult felém az öreg Kaszás. Néha borzalmas voir, hideg és kegyetlen, máskor szomorú és szelíd, néha megnyugtató, álomra hívó, de volt úgy is, hogy mélységesen gyönyörű, s lidércek szédítő tüzében égő. De most vasárnap, augusztusi napban a vidám és mosolygó halállal találkoztam. A régi rabáni temető kertjében, ünnepnap délutánján a halál
