A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

TÓTH VILMOS A Farkasréti temető története

miatt a beépített terület hamarosan utolérte őket. A magyar városi temetkezésben is jellemző tendenciának mondható, hogy az új, létesítésükkor térben periférikus temetők sokáig a szegények, a tömegek vagy egy lokális közösség temetkezési helyeként működtek, miközben az elit ragaszkodott a régebbi, tradicionális remetkezési helyhez, mint az 1849-ben megnyitott pesti Kerepesi úti temető esetében az egykori Váci úti sírkerthez. A régi temetők lezárása azonban az újak rangját növelte: a folyamatnak megfelelően a 19. század végére már a Kerepesi úti temető vált elittemetővé, és az akkori periférián létesült Rákoskeresztúri sírkert lett a köztemető. Utóbbi, 1886-ban megnyitott temető kapcsán írta a kor emblematikus hetilapja: „A halottak arisztokrácziája — mert ilyen is van már — mint valami kolonusokat nézi le az új telep lakóit."' Hasonló folyamat játszódott le a 18-19. századi Budán is. A visszafoglalást követően először a Mátyás-templom körül létesült temető, az egyházi és világi elit pedig a templomokba temetkezett, a 17-18. század fordulóján érvényes preferenciáknak megfelelően. Néhány más templom körül is temetkezőhely alakult ki, ugyanakkor az újonnan épített plébániatemplomoknak már nem temetőkerületük, hanem különálló remetőjük volt, hiszen a beépítettség miatt az őskeresztény-középkori tradíció rovábbvitelére csak korlátozott lehetőség nyílt. A fentieknek megfelelően a 18. szá5 V. S.: A kőbányai új temetőben. Vasárnapi Újság 1906.736. old. 6 Vő. Kovács Lajos: A budai pestistemető és kápolnája. Historio 5: 1-4 (1932), 51-72. old. i Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története. Bp., 1933.58-59. old. zadban megnyílt újabb temetők az akkori Buda perifériáján létesültek. A Farkasrét szempontjából fontosabb elődtemetők közül elsőként a vízivárosi Szent János (ma Varsányi Irén) utcai sírkertet kell megemlíteni, amelyet 1695-ben nyitottak meg, és az 1739-40-es pestisjárvány után többé nem használtak. Mivel pestistemetővé vált, évtizedekig nem bolygatták a területét, csak a 18. század végén szüntették meg.

6 1740-től a Szent Anna-templomhoz tartozó Medve utcai temető váltotta fel, melynek felszámolására a 19. században került sor.

7 A harmadik fontos budai sírkert a krisztinavárosi török temető helyén a 17-18. század fordulóján létesült katonatemető volt, a mai Déli pályaudvar környékén.

K 1797-ben számolták fel, közvetlen utódja a Vízivárosi katonai temető lett, egyes sírjait oda telepítették át.

9 E temető elsőként képviselte Budán a felekezetek felettiséget: ebből a szempontból a katonai temetők általában is a modern köztemetők előfutárai voltak Európában (Pesten 1746-ban nyitották meg az elsőt). A távolabbi Duna-jobbparti sírkertek közül megemlítendő az 1706-ban az újlaki templom körül megnyílt, néhány évtizedig működött régi újlaki temető, valamint sokkal jelentősebb utódja, a Kiscelli temető vagy egykor széles körben használt nevén sváb temető. Utóbbi 1780-ban nyílt meg, a 19. században újra és újra lezárták, majd megint használatba vették, így egészen 1924-ig működött. Néhány síremléke a 8 Fehér: i. m. 61-62. old. 9 Vö. Kovács Lajos: A budai katonatemető áthelyezése 1 797-ben. Historio 3:4-6 (1930), 75-82. old.