A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

ZSIGMOND JÁNOS A Farkasréti régi katonatemető

kelt szervek között, ám ezek irodaátrendezés, szabadságolások és hasonló nehézségek miatt elhúzódva döntések nélkül maradtak. 1990-ben ugyan még „további intézkedésig" felfüggesztették a betemetéseket, és ez még adott némi bizodalmat. Kéri vezérezredes megkapta az addig megismert adatokat, hogy befolyásával megnyerje például a parlament támogatását is. De ő sajnos már nem volt olyan aktív állapotban, magasabb köröknek meg fontosabb dolgaik voltak. A temetések folytatódtak („védett" helyekre is). Ennek okára szórólapszerű papír derített fényt 1993 vége felé: közel egy éve területet cserélt a honvédség a temetkezési intézettel. A kétoldalú — a Hadtörténeti Intézetet, a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet, a Fővárosi Közműigazgatóságot, a városvédőket mellőző — megállapodás szerint a néphadsereg temetéseivel elkezdetr, a Farkasrét északkeleti sarkában fekvő 4-es pareel Iáról való lemondásért a régi-új honvédség 1993 elejétől rendelkezhet a korábban penetráns jelzőkkel illetett, a kilencvenes években már kívánatos régi katonai temető további használatáról (valamint Rákoskeresztúron megkapja a 11 l-es parcellát). Ennek ellenére a területet azóta is „VK"-ként emlegetik. így a szerződők az utókor felé a temetőrész sorsára nézve a dönréshozó (hadkiegészítő parancsnokság?) fiatal illetékeseinek vállára helyezték a felelősséget, hogy mily körültekintéssel óvják meg a régi, netán még létező értékeket. Különösen annak az intézeti kijelentésnek a fényében, hogy az eddigi védettség nem érvényes, mivel még az önkormányzati rendszer bevezetése előtt keletkezett. Ez a felfogás normális észjárás számára értelmezhetetlen: törlés helyett éppen kiterjesztés lett volna a reális, vagy uram bocsa' az egész hatalmas egy hektár teljes védelme. Sajnos azt kell mondani, az utolsó periódus rörténései során a különböző helyeken különböző mértékben megnemértés, tehetetlenség vag)' nemtörődömség volt tapasztalható a hangoztatott, szépen megfogalmazott alapelvek ellenére — tisztelet a kivételes helyeknek vagy személyeknek. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság felállása, döntései ehhez a konkrét témához képest (is) későn keletkeztek. Idén, a megnyitás centenáriumán kissé szomorúan állapítható meg, hogy a régi katonatemető jó-rossz sorsa után nem érte meg a száz évet. Búcsúzzunk el hát az itt nyugodottaktól, mindenekelőtt az első és második világháború áldozataitól és hőseitől, a Monarchia talán már fel se fedezhető veteránjaitól, a több mint kétszáz ide temetett tábornoktól és ennek arányában a többi rendfokozatútól egészen az l-es honvédig vagy az ifjú hadapródiskolásig. Úgyszintén itt pihent családtagjaiktól, a majd egy szálig eltűnt apró gyereksíroktól vagy műemlékszámba menő ódon köveiktől és a míves műtárgyaktól. Némi kis emlékeztetésre hasznos és kegyeletes lenne valami, aminek megvalósított példája adja az ötletet hozzá: Rákoskeresztúron a még alaposabban tönkrejutott hősi temető némi exhumált maradványát (egy első világháborús szoborral egyetemben) az első köröndön helyezték el háborús emlékhelyként. (Nem arról az emlékkőről van szó, amelyet 2001-ben avattak fel.)