A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

ZSIGMOND JÁNOS A Farkasréti régi katonatemető

Egymás mellett nyugodtak, akik csak áldozatai voltak a pusztulásnak és akik a harcokban estek el, de a terület magyar katonai jellege megmaradt. Ezt úgy is értve, hogy idegen nemzetiségűeket nem temettek ide — a korai monarchiabeli kort nem számítva. Az idők és a politika nagy változása és elfajulása ellenére egyelőre továbbra is a régi kör temetkezett itt, még attól is függetlenül, hogy a hatalom tán bélistázta az elhunytat. Volt ugyan egy újraváltási meghirdetés 1948-ban, de ez a temető csendesedő világát még nem nagyon zavarhatta meg. Az is elképzelhető talán, hogy korábban lehetőség volt sírok előre váltására, ezért volt mód, a nehezedő időkben is, hogy ezekben az években ide temetkezzenek a régi katonák. (A kialakuló néphadsereg elkerülte a kor frazeológiája szerint „reakciós, Horthy-fasiszta" és hasonló jelzőkkel illetett telepet, és másutt talált helyet, majd helyeket magának.) Ez a tendencia tovább folytatódott, végig az ötvenes években, bár az is igaz, hogy számos helyen csak meglévő sírba való családi rátemetés történt. Ugyanakkor lassacskán beindult egy ellenkező irányú folyamat is: talán a sírok idő előtti vagy törvénytelen felszámolásától vagy megszüntetésétől félve, többen áthelyezték halottjukat, családjuk sírját a temető más részébe vagy más temetkezőhelyre. A nagy temető számos helyén fedezhetők fel ma is olyan sírok és fülkék, amelyek előző helye a katonatemető volt. Sajnos ez az elvándorlás csak gyengítette a maradék állomány helyzetét az elkövetkező időkre nézve is. Ismét csak néhány kiragadott példa a fentiekre: vitéz Révy Kálmán vezérezredes, akinek eredeti sírszobra a przemysli oroszlán kisebb mása volt, szepezdi Kiss Vilmos repülőhadnagy közelében van, akinek Ikarusz-szobrát valami erőbehatás zúzta össze az új helyén. Láner Viktor altábornagy sírboltba került a ravatalozónál, vitéz szotyori Nagy Gyula altábornagy hamvai viszont egy kolumbáriumi fülkében vannak. Móga Viktor tábornok gránit síremléke a felső temetőrészben látható, de például vitéz Shvoy István vezérezredest — és szüleit — Székesfehérvárra vitették. 1956 halottait ide nem temették, a történelmi események semmiféle változást nem okoztak a parcellákban. Az említett elszivárgás még elviselhető lett volna, azonban a hatvanas évek eleje adta meg az első nagy lökést a jellegváltás irányába. Ez nagyjából egybeesett az esedékes harmadik betemetési időszak kezdetével. Hogy ehhez kellett-e még egyáltalán valamilyen adminisztratív lemondásféle, vagy már rég nem is volt igazi gazdája a temetőnek, ki tudja? Ekkor lett a temető katonai parcelláiból „VK"-parcellák összlakossági együttese. Ez a „véka" katona fülének elég furcsán hangzik, talán rá is kérdeznek: itt mindenki vezérkari talán? Pedig csak azt hivatott érzékeltetni, hogy „volt katonai" parcellákról van sző. (A táblák kódszámai közt értelmesebben vannak megjelölve: szépen elfértek a 49-es és 60-as számok között mint 51-től 58-as parcellák...) Az 1962-ben beindított, a kis területhez mérten tömeges remetések hamarosan mintegy harmadával csökkentették az addigi homogén katonai állományú sírokat. Utána se következett csöndesebb időszak, egyre érzékenyebb veszteségek elszenvedése után folyamatosan csökkent a megmaradt katonasírok aránya. Azért ezekben