Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Jó üzlet Második felvonás, második kép ENDRE: (kurtán) A bemutatkozás formaságait bátran mellőzhetjük. (Péterhez) Ön tudja, ki vagyok. PÉTER: (nyugodtan) Tudom. ENDRE: Én is kezdem tudni, ki ön. ÁGNES: Kérem, Endre, elkerülhetetlenül szükséges, hogy végighallgassam ezt a tárgyalást? ENDRE: Rólad van szó, ennélfogva végighallgatod. Agnes bólint, leül Különben sem tart sokáig. Én ennek az úrnak csak azt akartam mondani... PÉTER: Bocsánat, mielőtt bármit mondana is, figyelmeztetem arra, hogy én öntől semmiféle utasítást vagy intézkedést nem fogadok el. Én aláírtam egy megállapodást — de nem önnel állapodtam meg, hanem (Ágnesremutat) a kisasszonnyal. Tehát sokkal egyszerűbb, ha méltóságod vele közli, vagy az ügyvéd úrral azokat a kívánságokat vagy parancsokat, amelyek ebben az üzleti ügyben esetleg fölmerülnek. Mindig vele tárgyaltam meg mindent. Egyetlen egyszer sem hangsúlyozta, hogy ezt vagy azt a gróf úr kívánja. Méltóztatik megérteni, hogy nekem éppen elég két úr... két főnök — senki sem kényszeríthet arra, hogy harmadikat is szolgáljak. ENDRE: Úgy látszik, alaposan áttanulmányozta a szerződést. PÉTER: Nagyon alaposan. Megkérdeztem az ügyvédet, kivel állok szemben. Ő megmondta, hogy önnel nem. Sőt soha, semmiféle körülmények között nem is fogok állni. És most mégis...? ENDRE: Mennyit akar? PÉTER: Nem értem. ENDRE: Azt kérdeztem, mennyit akar még azonfelül, amit kapott már — mennyit akar azért, hogy abbahagyja ezt a titkos aknamunkát... ÁGNES: Endre, nagyon kérem, gondoljon arra, amit... ENDRE: (leinti) Kérlek, ne szólj közbe. Tudom, mit beszélek! ADÉL: (megjelenik az ajtóban) Bocsánat, valamit... ENDRE: (türelmetlenül) Később, Adélka, később! Kérem, menjen! ADÉL: (vállat von) Kérem. (El) PÉTER: Miféle aknamunkáról beszél, gróf úr? ENDRE: Arról, amellyel a kisasszonyt biztonságában megingatja. Maga türelmetlen — ezzel én nem törődök. Ha csakugyan olyan alaposan áttanulmányozta a szerződést, tudja, hogy várnia kell, hogy türelmetlenül-e