Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

valósulnak meg kellőn. Azután fölfedeztem, hogy kár annyi mindenben részt vennem, mert a dolgok sem velem, sem nélkülem nem valósulnak meg kellőn. 245. A bagoly Ihn Ghanim Makdiszi makámája Az éjfél néma volt, sötét, — S aki a vén romok közt üldögélt, •— a vén, komoly — fülesbagoly — a messzeségből megszólított, oly — hívón-rívón, — mint az ítélet trombitája. — Szája — az igazat hirdette. Én — az elbizakodottság szőnyegén — lelkem — erős figyelmével figyeltem — szavát, — mely harsogott a messzeségen át. — A bús romok — konok, — magános remetéje — a néma éjbe — belekiáltott — s két szeme égett, mint a zsarátnok: „Te, ki figyelsz a messzeségen át, -—• te jó barát — hűségben és ragaszkodásban, — testvérem, útitársam, — ne hidd el azt, amit fecsegve — füledbe csiripel a fecske. — Az ő útját ne járd! — Kárt — vallasz. Ami néki hasznos, néked árt. — Ő fészket épít az eresz alatt — itt egy falat — ott egy falat, — minduntalan akad számára morzsa, —jó a sorsa, — ha nagy kalandokat nem is mer — gondot nem ismer, — van minden időben — ebédje, vacsorája bőven, — mindegy neki tavasz, nyár, ősz, tél: — emberek közt él! — És éppen ez a baj. — Gyötri a lárma, kínozza a zaj, — az ember szörnyű lármája, zaja, — zsivaja, — van ennél átkozottabb nyavalya? — Hallja, a bőség asztala mellett — duzzasztva bendőt, düllesztve mellet, — habzsolva kéjét eszem-iszomnak — hogy karattyolnak, -— hogy zakatolnak, — míg beleolvad a mába a holnap. — Engem — ne keress a tömegben, — én a sokakkal el nem vegyülök, — előlük elmenekülök, — magamban ülök. — Ki mindig ott van, hol a többi, -— képüket magára ölti, — odasodródva a tömeghez — ő maga is tömeg lesz, — lelke odalapul a többiéhez, — és mert velük van, velük érez. —-Vállalja azt, mit meg sem ért: — egy perc! és felelős a többiért. — Elébb a vízcsepp, — aztán a tíz csepp, — és hova — tova — már visz — az árvíz. — Az örömet ne ott keresd, — hol dáridót kínál az est, — ahol világos — és virágos — minden ablak. — Ne ott keresd, hol Sátán hegedül, — élj egyedül, — maradj magadnak! — Boldogság van — a magányban. — Mély — csöndjétől ne félj, — szívedbe békességet önt — ez a csönd, — az áhítat — szűz harmatával átitat, — s mint az ágy az álmost, éhezőt az asztal — megvigasztal." „Nézz rám! — Kövesd a példám! — Távol — a forrongó világ zajától, — a csörtetéstől, — a törtetéstől, — a kalamáristól, a késtől, — a gonoszoktól, irigyektől, — a megszegett frigyektől, — távol — baráttól, cimborától, — az