Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Miért? Miért? Új célokért? Avagy Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy? Hogy elfelejtve minden régi kínt, Rimánkodhass és harcolhass megint? Ezért a díjul zsugorin kimért Keserves, édes, pici életért? 243. Vannak nyaktörő és bravúros mutatványok és vannak hősies és reménytelen kísérletek: szellemország szabad vállalkozóit, a költőket és írókat nem ok nélkül s nem véletlenül hasonlították a Goncourt-fivérek előtt is s utánuk még gyakrabban a cirkusz artistáihoz. Függetlenül a félig keserves jelképnek, félig akasztófahumornak idézett valóságtól, hogy mi írók éppen úgy a levegőből élünk, mint a salto mortale művészei, van a mesterségünk anyagában és formájában is valami elszánt és hazárd, olyasféle, amiről, ha nem élnénk állandóan ebben a valószínűtlen közegben, hamarosan ráeszmélnénk, hogy normális lélek csak a végső szükség, vagy kétségbeesés esetén vetemedik rá — vagy talán nem feltűnő, hogy a gonosztevők rendes fűzfaköltővé válnak a börtönben, sőt az akasztófa alatt? nagyon sok esetben láttam és hallottam magam is effélét és sajnos, egy cseppet se csodálkoztam. Fleltai Jenő produkcióját huszonöt éve figyelem a legnagyobb ámulattal és irigy elismeréssel. Megjegyzem, artista-szem kell már ahhoz is, hogy ebben a csendes és nyugodt, mértéktartó és kiegyenlített produkcióban felismerjük a leghajmeresztőbb bravúrok egyikét, amiket a magyar irodalom valaha ismert: a laikus semmi boszorkányságot nem lát, s első pillanatra erőltetettnek fogja tartani a cirkuszi hasonlat alkalmazását. De a művelt olvasó mindjárt zavarba jön s igazat kell adjon nekem, ha mellének szegezem a kérdést: hová sorozza Heltait? a tiszta és elvonatkozott költészet, hogy így mondjam, a költészet ügyének ápolói és mívelői közé, vagy a szórakoztatók és gyönyörködtetők sorába, akiket elsősorban a közlés, s csak másodsorban 2L kifejezés becsvágya inspirál? Heltai bravúrját ezek után igen tömören és határozottan leplezhetem le. A mindig legidőszerűbbnek s legmodernebbnek tetsző mégis mindig mintegy a félmúlt varázsával bűvölő közismert témák és formák Blondinje ő: banalitások Niagarája fölött egyensúlyoz az ízlésnek kifeszített sodronyán, ahonnan minden pillanatban vagy a biztos giccs, vagy a biztos kontárság ürességébe való zuhanás veszélye fenyeget. Művészeten innen és művészeten túl egy