Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Budapest, 1921. aug. 12. Kedves jó Uram, bizonyára nagyon jól tudja, hogy Ont nem érheti semmi olyan dolog, sem kellemes, sem kellemetlen, amely iránt én ne érdeklődnék melegen és szeretettel. Ezért talán tautológia is, amikor most szépen odaállok az ajtaja elé és üdvözlöm abból az alkalomból, hogy el kellett érnie ötvenedik születése napját. Az alkalom az Ön életfilozófiájához illő: szomorú esemény, amelyet mosolygó rezignációval vesz tudomásul, akit ér a gratulálok serege, amely nem tudja kellően elleplezni örömét azon, hogy ő gratulál és nem neki gratulálnak — ez teljesen Heltai Jenő stílusában van komponálva. Ön, aki olyan szépeket tudott írni az élet múlásának melancholiájáról, meg fogja találni ennek a mostani évfordulónak a humorát is és sértetlenül fogja átvinni az ötvenedik évhatáron a belső fiatalságát, amelynek lényegét kortársaink közül senki sem tudta magába annyira épen konzerválni, mint Ön. Csak arra kérem, engedje meg nekem, hogy ezután is olyan hű olvasója és tisztelője maradhassak, amilyen eddig voltam mindig, első munkáinak megjelenése óta. Egy év múlva megyek én is Ön után az ötvenbe — várjon meg az állomáson. Szeretettel üdvözli régi híve és olvasója Schöpf lin Aladár 179. Heltai Jenő — Ötvenedik születésnapjára — Régóta az a gyanúm, hogy mindazok között, akik ma életükről Magyarországban a nyilvánosság előtt írásban számot adnak, Heltai Jenő a legokosabb ember. Abban az értelemben írom le a szót, hogy okos ember az, aki jól tud élni. Semmit távol nem tartani magától, ami az életben jó, és minden rosszat lehetőleg visszaszorítani, úgy forgatni magában, hogy rosszasága mennél kevesebb fájdalmat okozzon. Elvezni minden szépet, kedveset, de elkerülni mindent, ami csúnya és kellemetlen, és ha mégis találkozni kell vele, hát kiközömbösíteni azzal, hogy rádobja a humor szivárvány-leplét. Óvakodni a nagyképűségtől, ami a legnagyobb ostobaság a világon és inkább elviselni a frivolitás vádját, amely nem egyéb, mint a nagyképűek irigysége azok ellen, akik élni tudnak. Menekülni onnan, ahol a frázis fertőzete pusztít, amely olyan, mint az aranka nevű növény — kipusztít maga körül min-