Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Farag gerendát, vagy csak egy téglát hoz A rombadőlt, imádott régi házhoz, Amelyre így derül pazar, csodás Elet, dicsőség, fény, feltámadás. Mi is ezt tesszük: aki bágyadt, Mi vetünk annak puha ágyat, A gondokat itt hadd pihenje ki, Egy kis felejtés itt virul neki. Mikor a játék tündérkertje tárul, Mi gyógyítjuk meg azt, kit sebe éget És mi töröljük le a verítéket Munkában izzó, fáraeJt homlokárul. A szenvedőt elringatja dalunk, Mosolyt fakasztunk és vigasztalunk, így lesznek ragyogók a szürke esték, 0 boldog munka/ Drága kötelesség! Komédiások, mi, szegény cigány-had, Ezzel szeretjük s szolgáljuk hazánkat. Sötét idők gyászával bús szívedben, Ünnepre gyűlsz ma, árva Budapest. Ali az új színház, már függönye lebben, Legyen valóban ünnep ez az est. Szálljon az ég Urához hő fohász: Maradjon ünnep háza ez a ház. Szép magyar szónak, magyar muzsikának, Magyar színészeknek szent csarnoka, Legyen belőled száműzve a bánat S minden, mi csúnya, rossz és mostoha. És ti, kiket szavam köszönt, Ti idelent, ti odafönt, Urak, nemurak, gazdagok, szegények, Amit adunk, azt jószívvel vegyétek. A szándék jó, s a jószándék ajándék, Föl a függönyt! És kezdődjön a játék!