Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Soványi pár pillanat múlva megadta erre a feleletet: »A kényelem netovábbja: orvos, ügyvéd, közjegyző, férfi és női divatkereskedés, mozi a házban. Vendéglő, kávéház, mészáros, hentes, fűszeres, gyógyszertár, izraelita imaház és koporsó-raktár két lépésnyire a szomszéd házban. « 187. Színházavatás A Fővárosi Színház mai megnyitó előadásán elmondja: Gombaszögi Frida Sötét idők gyászával bús szívében Ünnepre gyűl ma árva Budapestünk. Ünnep! Öröm! Mikor volt? Ó, be régen. Azóta csak szenvedtünk és elestünk, De tudtuk azt, hogy történjen akármi, Van két erős karunk, szívünk, agyunk. Lesz hát erőnk még egyszer talpraállni Es megmutatni: bármilyen parányi Nemzet vagyunk, de nemzet és vagyunk! Vagyunk. Leszünk. Megint a régi fényben, Vadfordulókon átsegít hitünk. Vagyunk. Leszünk. Mi dolgozunk keményen, Ahol más rombol, ott mi építünk. Lassan, szerényen. Ma kis fecskefészket Szent fecskéidnek, isteni Művészet, Holnap, ki tudja, mást, többet, nagyobbat. Holnap ?... ki tudja, mit hozhat a holnap S munkánk jutalma: egy jóságos óra, Milyen reményt vált gyönyörű valóra? Ez az út, amelyen menni kell! Együtt, előre, összefogva mind. A messzeségből így jutunk közel A célhoz, mely felé szemünk tekint. Ez az út, a munka büszke útja, Ember csak az, ki bátran végigfutja, Verejtéket, vért és életet áldoz,