Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

lalnia kellett, legalább a kockázatot, hátha megy. Felmentem tehát Nógrádi Sándorhoz, a honvédelmi minisztérium akkori politikai főcsoportfőnökéhez, akit jól ismertem, és aki kedvesen palócosan beszélt. Baj van, Sanyi bácsi — kezdtem hozzá mondókámhoz, mire Nógrádi a fejéhez kapott: Jaj, maguk mindig akkor jönnek, amikor báj van! A Néphadsereg Színház ugyanis kettős hatalomhoz kötődött. Egyszerre volt a népművelési és a honvédelmi tárca alárendeltje. Oda kellene szólni, hogy engedélyezzék az ügyet — mondtam félénken, mire Nógrádi szomorúan nézett rám: Igen, de előbb meg kéne nézni. Pár nap múlva kijött és megnézte az előadást — az éj leple alatt, titokban. A végén ezt mondta: Most mondja meg, mi báj ván ezzel a darabbal?! Az a baj, hogy nem akarják beengedni. Jó, májd felhívom magukat telefonon — mondta, aztán eltűnt az »éj leple« alatt. Két nap múlva tényleg felhívott, és ezt mondta: Na, hadd menjen!" így történt, hogy 1955. szeptember 4-én este a Néphadsereg Színház bársony függönye felgördült, és a színpadon először szólalt meg/í néma levente. Azt követően pedig — a hatvanas évek elejéig— legalább ötszázszor játszották a magyar irodalomnak ezt a remekművét. 329. Van egy nemzeti intézményünk, melyet Fleltai Jenőnek hívnak — írta a minap Ignotus Pál barátom; s amint e sorokat írom, előttem a reggeli lap, mely épp hírül adja, hogy a nyolcvanöt éves Heltai Jenőt a Munka Vörös Zászlajának Érdemrendjével tüntették ki. Első jeléül annak, hogy a nemzet és az intézmény hivatalosan is találkozott: hogy Heltai Jenő lege artis is installáltatott nemzeti intézmény gyanánt. Elég soká tartott; s ha Heltai Jenőnek bizonyára örömet is szerez, hogy megérte — a nagyobb öröm, hogy végre megértük, a miénk. Mert jele ez annak is, hogy a nemzet kezdi hivatalosan is felismerni intézményeit — azaz: helyesen mérni fel, egészségesen látni saját történetét, vagyis társadalmi fejlődését, s irodalmát, mely ezt tükrözi. S éppen Heltai Jenő hosszú pályája alkalmas erre, mint ideális dokumentációs tetep: egész sor hazai történelmi szakasz, politikai rendszer ítélhető meg, illetve mindenesetre tanulmányozható aszerint, ahogy a változó feltételek közt ehhez az állandó tényezőhöz, Heltai Jenőhöz »viszonyult«. — Huszonegy éves voltam, amikor első verseskönyvem megjelent, akkor bélyegeztek először erkölcstelennek és nemzetközinek — írta 1923-ban összegyűjtött versei előszavában Heltai Jenő. — Destruktív — folytatta — csak ötvenéves koromban lettem, tehát úgy látszik, nem sokat változtam ez alatt a harminc év alatt. A kritika sem.