Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

ember legyek, megértő és segítő, megbocsátó és bátorító, olyan, aki hébe-hóba áldozatot is hoz vagy kockázatot vállal, olykor-olykor (nem mindig) lemond az egyéni haszonról, de mindig meggyőződéssel harcol a szabadságétt, az igazságért és a szépért, mindezen fölül pedig álszemérem nélkül mer örülni az élet kis örömeinek is. Se szent, se őrült, valami a kettő között: ember. Ez nem könnyű föladat, nagyon sokáig kell még élnem ahhoz, hogy valamikor végre csakugyan ember legyek. Éppen ezért büszke vagyok arra, hogy ma, amikor ettől a célomtól nagyon messze vagyok még, máris annyi szeretetet előlegeztek nekem. Kedves barátaim, 75 évesnek lenni igen furcsa állapot. Nem kellemetlen és nem ijesztő, éppen csak meglepő egy kicsit. Többször kellene megismétlődnie, hogy az ember megszokja. Ti ezt nem tudjátok megítélni, mert nem voltatok még 75 évesek. Ehhez idő kell. Sietni nem érdemes vele, előbb- utóbb úgyis azok lesztek, remélhetőn egy nyugodtabb és biztonságosabb világban már. Nem tudom, találkozunk-e akkor megint, rajtam ne múljon, bennem megvan az ehhez szükséges jó szándék. 75 éves korotokban ti is föl fogjátok fedezni azt, amit én két hónapja tudok már, azt, hogy 75 év tulajdonképpen az élet kezdete, ha az életet nem megszületésünk pillanatától, hanem szellemi képességeinkés lelkierőnk tökéletes kibontakozásától, egyéniségünk befejezett kialakulásától, ítéletünk és felelősségtudatunk megérésétől számítjuk. Miféle haszon származik abból, hogy a természet akkor irtja ki a jó öregeket, amikor azok az élet értelmére ráeszmélni kezdenek? Mely titkait óvja friss kíváncsiságuktól, tépelődő okosságuktól, hogy orruk előtt becsukja az élet kapuját? A természet fél az öregektől, attól fél, hogy a ravasz öregek leleplezik, ennélfogva időnek előtte megöli és olyan idegen világba száműzi őket, amelyben elölről kell kezdeniök mindent. Meg kell hosszabbítanunk az ember életét, ha a világ életét meg akarjuk hosszabbítani. Régi panasz, hogy rövid az élet. Az orvosi tudomány most próbálkozik csak ezzel a problémával. Úgy van vele, ahogy a technika a költői fantázia szülte vakmerő elképzeléseknek a valóságban való megvalósításával. A tudomány úgy kullog a felelőtlen írói ötletek nyomában, ahogy a sánta kutya a hazug mögött. Jókai kieszelte a repülőgépet, Verne a tengeralattjárót meg a Holdba való repülést, Casanova a gázbombát... hiszek abban, hogy mire ti 75 évesek lesztek, nyugodtabban néztek a 150 év elé, mint ahogy ma én és könnyebben juttok el az emberségnek arra a legfelső fokára, ahova el kell jutnunk, ha új és jobb világot akarunk teremteni, boldogabb életet akarunk biztosítani az egész emberiségnek. Ehhez a föltétlenül elvégzendő nagy munkához erőt, kitartást és szerencsét kívánok nektek, nálamnál fiatalabbaknak és mindnyájatoknak még egyszer megköszönöm, hogy munkás tár-