Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

koriban — részint tudatlanságom, részint krakéler természetem figyelmen kívül hagyta, hogy magam is veszélyben vagyok anyai származásom miatt — de megalázott helyzetét senki nem viselte annyi nyugodt, bölcs méltósággal, mint Heltai Jenő. Szálasi idejében hamis iratokkal bujkálni kényszerültek. Először Schlachta Margit tömegszállásán találtak menedéket, de amikor itt is veszélyes lett a helyzet, apját és annak feleségét magával vitte Heltai Jancsi Lógodi utcai otthonába. Az óvóhelyen gyertya és mécses világított. Az író nem írt és nem olvasott. Naphosszat ült az idegen környezetben, s kiserkedt vöröses, ritkás szakálla. Külseje csalhatatlanul bizonyította faji hovatartozását. Az óvóhelyi társaság azonnal felismerte Heltai Jenőt, nem tapasztalt rosszindulatot, azonban egyre érezhetőbb volt szorongatott helyzete — az első kerületben űzte rémregénybe illő bűncselekményeit a hírhedt Kun páter. Heltai Bözsi, S. nyilas ügyvéd leánya — Heltai nem adoptálta a két S.-lányt — kockázat nélkül látogathatta apját a Lógodi utcában. Látva az óvóhelyi szituációt, magával vitte a házaspárt Vali Csévy közben levő nyaralójába, ahol ő is lakott férjével, és Zsuzsi is a földszinti lakásban. A sváb Vali fogadta be a két embert. A Csévy közben 1944. december 24-én megjelentek az oroszok. A Szálasi-rendszertől való örökös félelem elmúlt, de a lakásból Budapest felszabadításáig senki sem távozhatott, s Valit már idegesítette, hogy nem használhatja kedve szerint a fürdőszobát, kevés volt az élelem. Vali lármázott, de becsülettel helytállt a keserves helyzetben. 302. Hetvennégy éves volt, amikor kilépett az óvóhelyről. Elölről kellett kezdenie mindent. És még mindig erejének teljességében volt. Az első hetek zavarai után nemcsak ő találja meg a helyét, hanem az új világ is megtalálja őt. Nemcsak régi műveit adják ki újra meg újra, nemcsak a színházak akarnak Holtai-darabokat játszani, hanem öregkorában ismét megszólal a költő. 303. Gondolatok a könyvtárban Könyvtáram ötven-hatvan kötetét Golyó átfúrta, akna tépte szét, Esőáztatta, perzselte láng, Megrágta egy gálád,