Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Azt mondta neki: — Nagyapó, ne menj az ablakhoz. Hányszor mondtam már, hogy ne menj az ablakhoz. Rossz hely. Életveszélyes. Ülj a kályha mellé. Az itt az egyetlen biztonságos hely. Nagyapó dörmögött valamit, olyasfélét, hogy mindegy. Nehezen vált meg a szoba egyetlen ablakától, szerette az utcát nézegetni. Sok látnivaló volt benne. Üszkös házak, üres ablakok, amelyekből elszállt az élet. Nagy­apó mögöttük belelátott a szobák gyomrába, a döglött bútorok közé. A te­legráfdrótok lazán, tépetten lógtak a mélységbe, mint tönkrement hegedű elpattant húrjai. Fehér hótakaró alá bújt a kövezet. A szemközt levő ház ud­varának vaskerítésén reménytelenül gubbasztottak a varjak. Az a néhány ember, aki kimerészkedett, falhoz lapulva surrant végig az utcán, a süvöltö­ző széltől féltette kalapját, minduntalan a fejébe nyomta. Asszonyok is lo­holtak mögöttük, nadrágban és holmi bundafélében, ormótlan kesztyű volt a kezükön, kosár a katjukon. Nagy vödrökben hozták a kútról a vizet, rémül­ten kapták félre fejüket a fütyörésző és sziszegő golyók elől. Feltűzött szu­ronnyal hébe-korba valami patrul lopakodott végig az utcán, el-eltűnt egyik-másik kapualjban, aztán megint kibújt és továbbment. Csizmájuk alatt ropogott a hó. Bekanyarodtak a szomszéd utcába. Nagyapó boldogan föllélegzett. Azt mondta Nagyanyónak: — Mondom, mindegy. A kályha sem biztonságos. Hol a biztonság mosta­nában? — Ne beszélj annyit! Menj a kályha mellé. Nagyapó megint dörmögött valamit, olyasfélét, hogy nem szereti a kály­hát, de azért mégiscsak engedelmeskedett. Leült a kályha mellé, és pipáját kezdte tisztogatni. Nagyanyó rászólt még: — No látod! Elmosolyodott, és diadalmasan nézett körül. Megint ráncba szedte Nagyapót. Igaz-e? A szoba lakói megértőn néztek egymásra. Régen megállapították már, hogy az öreg házaspár túlságosan sokat nyüzsög. Kivált Nagyanyó. Valaki egyszer türelmetlenül rá is szólt: — Nagyanyó, ne nyüzsögjön annyit! Nagyanyó csodálkozón meresztette rá a szemét. Hogy ő nyüzsög! Az urát félti. Hogyne féltené! Nem veszik észre, hogy Nagyapó nem tud magára vi­gyázni? Valakinek vigyáznia kell rá. Ki vigyáz itt rá? Nagyanyó. Ha ez nyüzs­gés... Isten neki, inkább nyüzsög, semhogy Nagyapónak baja essen. Kiment a konyhába, hogy Nagyapónak teát főzzön. Ahogy az ajtó becsa­pódott mögötte, Nagyapó fölugrott a kályha mellől, és visszasietett az ab­lakhoz. Mohón kinézett, a sötétséget kémlelte, azt a bizonytalan, hal-

Next

/
Thumbnails
Contents