Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

hát" egész Bagdadban. Bolhászkodik a szultán, az eunuchok, a nép. A bolha, mint babonás szimbólum, egy egész világ jelszava lesz, ezt keresik, ezt üldözik hegyen-völgyön át, a bolháért liheg a rendőrség, mozog az állami gépezet, a bolha miatt telnek meg a börtönök, üvöltözik a megrabolt szultán. A nézőtér sokáig megőrzi nyugalmát és nem vakarózik. De mikor a szépséges Laila ezüst szelencében a keblébe rejti és szívéhez szorítja a koszos balhát: a nézőtéren azt mondják, hogy no most már elég ebből a szép szimbolikus dőreségből. A balha, mint mozgalmi jelvény, mint zászló és mint politikai elvi lobogó: bánatos derültséget aratott. Az író azonban világnézeti okokból ragaszkodik bolhájához, mondván a szakállas kairói szultánnak, hogy a „fontoskodó buták, hamis próféták / Bús életünkből száműzték a tréfát" — s ő ezt a tréfát visszahozza „bús életünkbe" s újra trónjára ülteti a hurik, tolvajok, boszorkányok, khádik, dzsinek, mavidok és ifritek, meg a nagy hasú pasák és háremtartó kéjencek gyönyörű világát. Azt az aranykort kell visszahozni, amely ilyen bolhává változtatott királyfik történetével törődik, a nép és a nemzet ne fusson „fontoskodó buták" és „hamis próféták" után, ne akarjon feltámadni, erőt felhalmozni, talpra állni, naggyá lenni, hanem éljen, nevessen és örüljön az elefántcsont keblű lányoknak. Nyilvánvaló, hogy az élvhajhászat csökkenése megzavarta a tehetséges író ítéletét, aki azt hiszi, hogy mert az ő kedve elment, másutt is meghalt a tréfa s az egész világon kialudt a derű, s nincs nevetés, csak fegyverzörgés és siralom. Hogy másfajta öröm másfajta tréfa, más cél, más vágy is él és dolgozik a földön, mint az övé: azt nem hajlandó elismerni. Egyedül is marad. Megígéri ugyan, hogy ő most visszahozza a gondtalan mókát, de ezzel adós marad, mert a két bagdadi tolvaj kitűnő jelenete után úgy ellankad, hogy a kitörő bolhavadászat alatt a közönség már nem a balhát, hanem az írót keresi és a darabot. 277. Tessék megmondani, zsidó úrnak méltóztatik lenni? 278. Leltár Nincs házam, kertem, lugasom, Nincs méhesem... Beatus i lie ! Beatus ille? Az nem én vagyok. Nincs szűz dohányom ős tajtékpipába, Tajtékpipám sincs, tartozom adóval,