Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

két Braemer-torta és három képviselőfánk, az a nagyságos asszonyé, fogyassza el egészséggel, és ejtsen egy könnycseppet a síromra, mert én még ma fölakasztom magamat. MASA: (rémülten) Jézus Mária! BRAEMER; Föl én, mint egy rongyot! Bezárom a boltot, lehúzom a rolót, aztán szervusz, élet! Egy cukrásszal kevesebb! Braemer bácsi volt, nincs. Csak ezt akartam mondani, és most már megyek is. (Föláll) Úriember voltam világéletemben, úgy gondoltam, mégsem illik búcsú nélkül elköltöznöm a nagyságos asszony házából. Kezét csókolom, alászolgája. (Összeüti a bokáját, meghajol) MASA: AZ istenért, Braemer úr, nem ment el az esze? BRAEMER: Elment az már akkor, amikor idejöttem ebbe a szerencsétlen házba: Kétpacsirta utca 13! Tetszik érteni? Tizenhárom! Nem vagyok babonás, de már sokat gondolkoztam azon, hogy nem a tizenhármas számnak köszönhetem-e balszerencsémet! MASA: Még csak ez kellett! BRAEMER: Annyi szám van a világon és éppen erre hibáztam rá!... No mindegy, most már úgyis hiába! (Összeüti a bokáját, meghajol) Nagyságos asszonyom! (Indul) MASA: Megálljon! Megálljon, szerencsétlen! Hova siet? BRAEMER: Mondom... (Jelentősmozdulat) MASA: Most rögtön? BRAEMER: Most rögtön. Csütörtök van, ma kell elintézni, mert holnap péntek — és pénteken nem kezdek semmiféle új vállalatba. (Összeütia bokáját) MASA: (idegesen) Ne üsse össze a bokáját! Legalább a bokáját ne üsse össze! BRAEMER: Ahogy parancsolja! (Összeüti a bokáját) MASA: (mintfentebb) Borzasztó! Mit csináljak magával? BRAEMER: Semmit. Nem lehet már rajtam segíteni. MASA: Hátha mégis? Hátha halasztást adnék? Máskor is adtam már! Talán még az egyszer... BRAEMER: (legyint) Minek? Unom én azt a sok halasztást. Mirül jó az? MASA: Mirül? Folytathatná a mesterségét! BRAEMER: Miből? Tessék megérteni: a kisipar haldoklik. Ez egy reménytelen dolog, egy ilyen kis cukrászda, Budán, a Kétpacsirta utcában! MASA: El kellene adni! BRAEMER: Ki veszi meg? Gyönge kis bolt ez, kezét csókolom. Nem bírja az iramot. Az asztalok rongyosak, a székek még rongyosabbak. Az az ütött-kopott pult, az a vacak üvegszekrény — mit ér az egész? Hetvenezer koronát, nyolcvanezret a mai rossz pénzben? Mondjuk, hogy valaki kizárólag az én kedvemért megőrül és ad érte százat, abból a nagyságos