Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

EGYÜTT: Meghalok érte! Meghalok érte! ... FEKETE HASSZÁN: Enyém! Tiéd! Miénk! FEHÉR FlASSZÁN: EZ szomorú dicsőség! FEKETE HASSZÁN: Flacsak... Megálljunk! Anyja van-c? FEHÉR HASSZÁN (Msan):Van\ FEKETE HASSZÁN: Miféle szerzet? FEHÉR HASSZÁN: Szörnyű! Csúnya, mint a Dzsinek szemetje... Álnok! Csalafinta! Nyakát, komám, elvágnám boldogan. Ádáz szipirtyó. Ghúl. Vasorrú bába, Nem fakad áldás papucsa nyomába. Balsorsom-Anyja. Förtelem, Örménybe ojtott perzsa és görög. FEKETE HASSZÁN: Nekem meséled, Hasszán? Ismerem. Pokol virága, sátán cimborája, Mikor fullánkos, csúf száját kitátja, Mint a motolla, nyelve úgy pörög... Meg nem ijed dzsinektül, ifritektül, Karmol, pofoz, mikor méregbe lendül, A hétfejű sárkányt is összeszidja... FEHÉR HASSZÁN: Az ördögöt hazudni ő tanítja. Ádáz boszorkány! FÉKEIT HASSZÁN: Átkozott banya! Ó, Laila, Laila! Körmönfont anya Ravasz leánya! Kígyó-szülte vércse! Ezer arany dénáron tőle vettem... FEHÉR HASSZÁN: Én ugyanannyit adtam érte. FEKETE FlASSZÁN: Én is, te is! FEHÉR FlASSZÁN: Hasszánok mind a ketten. Szegény fejemnek jaj! FEKETE HASSZÁN: Szívem sajog. Mi meglopott lopók! FEHÉR HASSZÁN: Kifosztott tolvajok! Ki hitte volna, hogy jó hitvesemben Ilyen cudar lélek lakik? Reggeltől estig hogy szeretett engem! FEKETE FlASSZÁN: Engem pedig éjféltől hajnalig. Virággal hintve bé a pamlagot, Hogy etetett, hogy itatott, Míg elaludtam!