Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A FELESÉG: Adolf, kiállhatatlan vagy! NÉHÁNY HANG (szigorúan): Pszt, pszt! A FELESÉG: Látod? Ez neked szól. A FÉRJ: Az én páholyomban, az én pénzemért azt teszem, ami jól esik nekem. AZ UDVARLÓ: Mégis, talán a környezetre való tekintettel... A FÉRJ: Az más! (Párperciga színpadra figyel, majd hirtelen hátra fordul.) Kázmér! AZ UDVARLÓ: Parancsolsz? A FÉRJ: Ez nem vígjáték? AZ UDVARLÓ: Nem. A FÉRJ (a fejét csóválja): Még csak nem is vígjáték!... A FELESÉG: Az istenért, hallgass! Egy szót sem értek a darabból... A FÉRJ: Egészen úgy teszel, mintha én volnék az oka... A FELESÉG: Hát ki az oka? A FÉRJ: Az, hogy nem tudsz franciául. A FELESÉG (fogcsikorgatva): Oh! Az UDVARLÓ (enyhíteni akarja a dolgot): Vette észre, nagyságos asszonyom, mennyi finomság volt ebben a pár szóban, amit Suzanne Deszpressz most elmondott? A FELESÉG (hálásan): Vettem észre, Kázmér! AZ UDVARLÓ (egyet csíp az asszonyon). A FÉRJ: A fölvonás végén majd keltsetek föl! A FELESÉG: Jobb is, ha alszol! A FÉRJ (elalszik). AZ UDVARLÓ (az asszony nyaka fölé hajlik és a fölvonás végéig folyton suttog). (Amikor a függöny legördül, a férj fölriad a tapsrobajra.) A FÉRJ: Mi az? Már vége? Mehetünk? AZ UDVARLÓ: Csak az elsőnek... A FÉRJ: Kár! (Az ajtó nagy zajjal kinyílik, belép egy újabb udvarló.) AZ ÚJABB: Kezét csókolom, nagyságos asszonyom. A FELESÉG: Mit szól ehhez a Suzanne Deszpresszhez? Óriási! AZ ÚJABB: Igen. Ismerem a kicsikét Párizsból. Pár év előtt a kis Depré (célzattal) a kis Depré még jelentéktelen kezdőcske volt. De én már akkor megjósoltam, hogy sokra fogja vinni... A kis Depré... A FELESÉG: Igen... a kis Depré... (Kínos csönd.) AZ ELSŐ UDVARLÓ (zavartan): Ami azt illeti, olyan furcsán vagyunk a francia nevekkel... Itt van például ez a sző express... Ezt úgy ejtik ki ekszpressz... és nem epré... (Ujabb, még kínosabb csönd.) A FÉRJ: Ugyan kérem, olyan mindegy!