Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

LYSISTRATE: E helyre, nem csekély dologba Tanácskozásra hívtalak ma. (Keserűen) Persze ilyenkor alszik valamennyi! KALONIKE: Eljön bizonnyal mind, ne félj! De hát nehéz asszonynak jönni-menni, Az egyiknek nyakán a férj, A másik a cselédet költi fel, Vagy gyereket füröszt és altat el, Még mielőtt gyűlésre jön. LYSISTRATE: Kicsinyes dolgok! Siralmas közöny! Másrul van itt szó! Nagyrul és dicsőrül. KALONIKE: Nagyrul? S az asszonynépség mégse csődül? LYSISTRATE: Ha arrul volna szó, te bamba, Elén magammal, mind rohanna. De másrul van szó, rossz néven ne vedd, Vad álmatlanság sok-sok éjjelén Főztem ki ezt a huncut tervet én. KALONIKE (gúnyosan): Szép asszony főztje rossz nem is lehet. LYSISTRATE: Annyira jó, hogy Hellas boldogsága Hogyha akarjuk, rajtunk, nőkön áll ma. KALONIKE: Mi rajtunk áll, jaj, gyönge lábon áll az! LYSISTRATE: A kérdés: pusztuljunk-e vagy se? Válassz! Peloponnesus s Athén városa S Beócia... mind, vesszen mind oda? Okosabb, hogyha összegyűjtöm itt Minden görög vidékek hölgyeit S közös erővel megmentjük hazánkat. KALONIKE: Okosat, szépet asszonytul ki várhat? Napot lopunk csak, kikenve-kifenve, Bársonyba bújva, bíboron pihenve, A köntösünk áttetsző, mint a fátyol, A papucsunk úgy hozták Perzsiából... LYSISTRATE: A kis papucs... az orca, a kifestett... Ez az! Sikerrel éppen ez kecsegtet, Ez viszi diadalra hitemet: A sáfrány-köntös, illatos kenet, A fátyol, szőve pókháló-szövetbül... KALONIKE: Mi a csodát remélsz te ettül?