Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Ne még! Várjon egy kicsit... hallgatózzék! Mikor a legédesebb csókot váltják, akkor csapjon le rájuk! A KIRÁLY: (sötéten megáll a spanyolfal előtt) Hadd hallgatom ki, ajkuk mit rebeg, Féltékenyen, remegve, irigyen. Bosszúm hogy annál édesebb legyen, A legédesebb csóknál ölje meg! A KIRÁLYNÉ: (a lábainál térdelő apród fürtéiveljátszadozik) Selymes hajad simogatom lágyan, Te vagy az én álmom, te vagy az én vágyam. Mindig hűn követtél, mint napot az árnyék — Jaj, kicsi apródom, mireánk mi vár még? Csillagtalan éjjel, teli búval, bajjal, Nem soká játszom már selymes szőke hajjal. Sűrű sötét éjjel veszedelmet sejtek, Patyolat-párnámra de sok könnyet ejtek! AZ APRÓD: Követtelek híven, mint napot az árnyék És amerre jártam, mintha rózsán járnék. Néma imádattal néztelek, királyné — Hogy lehet enyém az, aki a királyé?! A KIRÁLYNÉ: Hadd hallom még egyszer az ajkadról édes, Hogy a szíved hű még a szerelmeséhez. Hallani szeretném, még százszor hallani, Nem lehet elégszer szerelmet vallani! AZ APRÓD (gitárját pengetve) A mi szerelmünk szép királyné, Mesékbe illő bús rege, A csillagokba nézett egyszer, Az álmok szőke gyermeke. A csillagokba nézett egyszer, Bár tudta, hogy reá mi vár Apród vagyok, te meg királyné, — Be kár érettünk, óh, be kár!