Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A fiatal hölgy végignézett a márkin, aki előkelő modorával határozottan imponált az embernek, és jókedvűen azt mondta: — Jó, ebédeljünk együtt, de előre figyelmeztetem, hogy én magam főzök, mégpedig elég szerényen. Valami pazar lakomát tehát ne várjon. Különben én is száműzött vagyok, orosz száműzött. Képzelje el, hogy egy Gubovszky hercegnőt nihilista üzelmekkel gyanúsítottak... — Ki az a Gubovszky hercegnő? — kérdezte a mátki ártatlanul. — Én — mondta a fiatal hölgy leplezetlen büszkeséggel. — Nem hallotta a Gubovszkyak hírét? Közvetlen rokonságban vannak a Romanzoffokkal és naponkint öttől hatig megtalálhatók a gothai almanach 454. lapján. — Az én családomnak is vannak ilyen hivatalos órái. A Puybroche-ok a keresztes háborúk legnépszerűbb alakjai közé tartoztak, és Duvalnál egy különös alakú filé az ő nevüket viseli. Ezenközben megálltak a Napsugár utcában egy háromemeletes ház előtt. — Lift? — kérdezte a márki gyanakodva. — Nem lift — mondta a hercegnő derült mosollyal. — Szívből ürülök neki. Ki nem állhatom azokat a házakat, amelyekben lift van alkalmazva. — Ön nem lakik liftes házban? — kérdezte a hercegnő, mialatt a lépcsőn fölfelé haladtak. — Nem, kérem, én a kültelkeken lakom. Illetve lakunk, mert egy kedves jó barátommal közös háztartásban élek. Ennek a barátomnak a neve Stopp Jeremiás Hugó, ifjú korában ő szervezte a nicaraguai fölkelést, és most vezérőrnagyi ranggal vonult vissza a katonai pályáról. Itt kénytelen tartózkodni Budapesten, mert óriási pört folytat a nicaraguai állampénztárral, amely visszatartotta az ő kétmillió fontsterlingnyi nyugdíjilletményeit. Ennek a pörnek az elbírálására pedig valami különös véletlennek a következtében a budapesti VI. kerületi járásbíróság illetékes. A hercegnő megállt a harmadik emeleten a 42. számú ajtó előtt. — Itt lakom — szólt mosolyogva. — Lakásom ugyan nem valami fényes, de ez nem is lehet másként, hiszen bútoraimat a szevasztopoli helytartó elkobozta. Még csak arra kérem, hogy szobaleányommal ne beszéljen oroszul, mert szegény annyira ellágyul, ha szülőföldének a nyelvét hallja, hogy semmire sem lehet használni. — Esküszöm, hogy nem fogok vele oroszul beszélni — mondta a márki, és két ujját az égnek emelte. — Akkor kövessen, kedves márki. A hercegnő egy kecses mozdulattal ki akarta nyitni az ajtót, de ez nem sikerült.