Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Hiba vagy erény, ez a nyugateurópai irodalmi volapük? Mi, akik elfogultak vagyunk s előítéletesen szeretjük nemzeti jellemünket, hibának találjuk. 41. Pro domo Tiszte/t vidéki kollégáim, Kiket személyem érdekel, Kik verseikkel Duna-Szekcsőn Csinos eredményt értek el, Szegény fejemnek nekiestek, Mert nem vagyok elég magyar, S mert nem daloltam még a földről, Mely ápol és mely eltakar. S mert nem daloltam nagymamámról És nagypapámról eleget, Ellenben glóriába vontam Könnyelmű „ nőszemélyeket ": Reám rohantak vad haraggal, Hogy dalaimban nincs morál S karakterem minden bizonnyal Mesésen gyönge lábon áll. És mert a múzsám nem magasztos, Márványba vésett nőszemély, Hanem egy pajkos, sikkes asszony, Ki csókolózik, kacag, él, A lakjegyzékből kikeresték, Ki ő, mi ő, és hol lakik? S ha bekopogtat kis szobámba, Hát ott marad-e hajnalig? Tisztelt vidéki kollégáim, Miért ez indiszkréció? Önök is több ízben megírták, Hogy élni szép, szeretni jó. Szép asszonyoknak udvarolni Mégis csak inkább valami, Mint elvonulni a világtól És műszereimet gyártani. Aztán hogy engem a múzsához Plátói érzés kötöz-e? Tisztelt vidéki kollégáim, Ehhez nincs senkinek köze. Én nem vagyok kíváncsi arra, Hogy kik szerették önöket, S ha önökhöz betért a múzsa, Hát volt-e abba köszönet? Ha kihűlőben lesz a szívem S tisztelt agyam lágyulni fog, Én is családi gyönyörökről S a nagymosásról dalolok. Tisztelt vidéki kollégáim, Majd akkor adjanak kezet, És iktassanak be a céhbe, Ha én is impotens leszek. 42. Aki az effélén felháborodik, nem érti a tréfát, de félek, aki meg igazi lírának tartja, nem tudja, mi a líra. Nem, Heltai hangja nem a nagyvárosé általában, hanem egy sajátos nagyvárosrétegé, annak is egy bizonyos korszakában: a pesti fiatalságé, még