Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

JOUJOU KISASSZONY: Bizony magának igaza lehet. Mondjon tovább is rólam verseket, Ha szép személyemet megszokta már, De megbocsásson édes Arlequino Poétának lehet kegyed nagyon jó, Hanem embernek — mille pardon! — szamár. (Kecses pukkedlivel kilebben az ajtón.) — Függöny — 30. A megnyíló új Nagykörútnak, a friss irodalmi pezsdülésnek Heltai Jenő volt a primadonnája. (Ne gondold ezt olyan értelemben, amint ezt a színész­nőkről hisszük; Heltai mindig zárkózott és tartózkodó egyénisége soha se engedte, hogy az asztalfőre üljön.) A lomboshajzatú, egzotikus, lármás, to­longó fiuk, akik a nagykörutat ellepték, a redakciókban leszamarazták az öreg éjjeli szerkesztőket, szívből utálták az akadémikusokat, párbajoztak feltűnés kedveért, színésznőbe voltak szerelmesek divatból, még egyedül­létükben is vigyázták, hog)' arckifejezésük érdekes, cinikus, meglepő le­gyen: — ezek a papírmasé alakok, akik senkit se ismertek el, Heltai Jenő előtt kalapot emeltek, mert mindnyájuknál különbnek látták. A halhatat­lanságot ugyan Kis József kezdi már osztogatni szemléjében, Fenyő Sándor olyan erőszakosan keresi lapja népszerűségét, mint egy gladiátor, az akadé­mikusok mukkanni se mernek a farkas-üvöltéstől: mégse volt könnyű ennyire kimagasodni az irodalomból, mikor az zavaros, forrongó korszakát élte. Igaz, hogy a lemúlt idő legfeljebb minden huszadikat fémjelzett író­nak a fiatal óriások közül, akik a Prihci kávéját iddogálták és tőle megmámo­rosodtak; igaz, hogy a fiatalság hiszékenységével az elcsőcselékesedett éjje­li kávéházban meghódoltunk egy-egy istentagadóan rikoltó hangnak, egy-egy kalandos fellépésnek, szélhámos historikusnak, mulatságos zene­bohócnak, de az igazi írói mértéket (mikor magunkba szállottunk), mégis Jánosról vettük. Sokkal kevesebb verset írt, mint Makai Emil — aki ugyancsak divatos poétája volt az akkori Pestnek—, de minden egyes verse rendkívüli hatást ért el. A humor királya még Sipulusz, a magyar nadrágszíjak az ő népszerű, víg elbeszéléseitől pattognak, de Pesten már Elta tréfái hódítanak, amely tréfák eleinte Horváth Gyula lapjában jelennek meg. A regények, színda­rabok és a többi bájos mértföld-mutatók, amelyek a magyar irodalomban II.

Next

/
Thumbnails
Contents