Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

AZ ÚJABB UDVARLÓ: Hová mennek vacsorázni? A FELESÉG: A Roy... a Roy... a Roy... a Roaaayalba. AZ ÚJABB UDVARLÓ: Ha megengedik... A FÉRJ: Legyen szerencsénk... AZ ÚJABB UDVARLÓ (kecses meghajlással távozik), A FELESÉG (epésen): Remélem, tudod, hogy a Pannóniába megyünk? Az egy jó magyar vendéglő... AZ ELSŐ UDVARLÓ: Ez különben is egy undorító fráter... NÉHÁNY HANG (erősen): Pszt! Pszt! Pszt! A FÉRJ (elalszik). AZ UDVARLÓ (egyet csíp az asszonyon). A FELESÉG (dühösenhátranéz): Menjen maga... a maga Deszpresszével! így kompromittálni az embert... AZ UDVARLÓ (duzzog). A FELESÉG (elmerül a művésznő játékába és afenével eteti úgy aférjét, mintáz udvarlóját). (A függöny másodszor is legördül. A férj fölébred. Az ajtó kinyílik. Egy harmadik udvarló robog be.) A FELESÉG: Mit szól ehhez a Depréhez? Úgy-e megdöbbentő? A HARMADIK: Megdöbbentő? Több, mint megdöbbentő... A Duse kismiska e mellett a Deprez mellett... (nyomatékkal) Deprez... ezt a nevet minden művelt embernek meg kell tanulnia... A FELESÉG: Ah... meg kell tanulni... Igen... a Deprez... (Rémes szünet.) AZ ELSŐ UDVARLÓ: Az ember furcsán van ezekkel a francia nevekkel... Itt van például ez a szó express... ezt úgy ejtik ki ekszpressz, nem pedig eprez... (Még rémesebb szünet. Az asszony kínosan feszeng.) A FÉRJ: Én nem is tudom, minek jön ide az ilyen színésznő? A HARMADIK (csodálkozva): Mire mondja ezt? A FELESÉG (eléje vágaférjének): Nem jön velünk vacsorázni? A Roy... Pannóniába megyünk... A HARMADIK: Hogyne! Ezer örömmel!... (Kecses meghajlással távozik.) A FELESÉG (aférjéhez): Remélem, tudod, hogy a Hungáriába megyünk?... A FÉRJ: Nem jobb volna otthon vacsorázni? A FELESÉG: Miért? A FÉRJ: Hátha a Hungáriában is találkozunk valakivel, aki tudja, hogyan kell ennek a nőnek a nevét kiejteni?