Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

elé, mintha a patikában orvosságra várnának. Vagy kérdőn, gyanakodó kíváncsisággal néztek Karmelra: — Ez a félkezű százados talán tudja, amit mi még nem tudunk. Miért titkolózik? Miért nem mondja meg az igazat? Keresni lehetne rajta! Karmel nem sokáig állta a kutató pillantások fájó ostromát. Bekanyarodott egy szűk és piszkos mellékuccába. Az Erzsébetváros és a Terézváros sár- és szeméttengerén átgázolva a liget felé sietett. Az Aréna-út és a Damjanich-utca sarkán patrullal találkozott, négy baka kísérte az ötödiket. A déli napsütésben egyformán csillogott a négy föltűzött bajonét és a beesett szemű, szomorú, sovány katona kezén a lánc. Idegesen kapta el tekintetét a szürke csapatról. Jókedve hamar lelohadt. Mire kiért az állatkertbe, megbánta már, hogy kimozdult hazulról. Az elárvult utakon itt-ott találkozott csak emberrel. Állattal is alig. Szomorú csönd hallgatott mindenütt. Egy magányos padon szerelmespár ült. A férfi ellenségesen nézett rá... hogy mer arra menni? A megfogyatkozott majomketrec előtt öt-hat gyerek nyüzsgött. De a majmok rosszkedvűen gubbasztottak kuckóikban és éhesen vicsorították éles fogukat. Az öreg elefánt mérges volt, dühösen rázta a vaskorlátot és homokot szórt egypár facér cselédlányra, aki szörnyülködve bámulta. A teve púposán, rongyosan feküdt a porban, mint egy haldokló öreg zsidó koldus. Karmel élettelen, üres ketrecek mentén izgatottan sietett a kutyákhoz. Ott megtudta, hogy az igazgatóság a megváltozott viszonyok miatt egyelőre abbahagyta a tenyésztést, nincs eladó kölyökkutya. És amikor megállt a vén farkas ketrece előtt, a fenevad meg se mozdult. Csak félszemmel pislogott rá vackából. Nem ismerte meg, vagy nem akart többé barátkozni vele. Félkeze vagy uniformisa miatt? A fehér papagáj egy ideig mereven bámult rá, azután éktelenül sikoltozni kezdett és izgatottan csapkodott szárnyával, oda is akar röpülni hozzá, nem is, végre elunta a bizonytalanságot és visszasüllyedt merev nyugalmába. Karmel hiába nyújtotta ki a kezét. A madár nem ismerte ezt a kezet, az ismerős kéz Galíciában maradt. Itt is rombolt a háború. A régi rend fölbomlott, a ketrecek és a karámok nyugalmát furcsa jelenségek és sohasem hallott hangok dúlták föl. Hurka-óriások lebegtek a felhők között elérhetetlen magasságban és vadul berregő ismeretlen madarak röpködtek a levegőben. A szomszédban büdös, maró füstöt okádva éjjel-nappal zakatolt és füttyentett a fekete szörnyeteg. Ennek a lármáját jól ismerték már, de azelőtt mégis jóval ritkábban hallották csak. Az állatok nyugtalanok és idegesek voltak. És éppen úgy éheztek, mint a többi városi hivatalnok. A fókák kipusztultak. A hamisított jégtáblákról eltűntek a jegesmedvék. A kenguru elhullt, kimúlt az antilop, a zsiráf megdöglött. Csak a nagy ragadozók virultak. És a dögön élő keselyűk. Ez az