Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

szellemű regálebérlő halászta el az orrom elől, aki az összes akadémiai pályázatokat kibérelte, és azután uzsorakamatok mellett adta albérletbe. Belátván, hogy a közgazdaság terén nem virultak számomra babérok, megnősültem, és a csöndes családi életet magasztaló poéták iránt kezdtem érdeklődni. A csöndes családi boldogság ugyanis úgy házasságom előtt, mint azután teljesen ismeretlen fogalom volt előttem. Feleségem kissé zajos természetű hölgy volt, aki a csöndes családi boldogságot úgy értelmezte, hogy én csöndes legyek, ő meg majd boldog lesz. Én ebbe nem akartam beleegyezni és teljes erőmből idéztem Shakespearet, Arany Jánost, Ovidiust, szóval a klasszikusokat. De erre a feleségem azt mondta, hogy neki olyan írók nem imponálnak, akik az ókorban éltek. Az ő ereit modern szellem lengi át. Különben is, ki biztosítja őt arról, hogy azok az urak tényleg éltek, és nem felizgatott fantáziám agyrémei-é? Beláttam, hogy a klasszikusok elvesztették az aktualitásukat, és hogy manapság csak az aktualitás ér valamit. Nem olvashattam tehát többé egyebet aktualitásoknál. Januárban a kalendáriumot, februárban a báli rovatot, márciusban a delegációkat, áprilisban a vízállást, májusban a lóverseny-riportokat, júniusban a fürdői leveleketjúliusban a nyári színházak kritikáit, augusztusban a tengeri kígyókról szóló érdekes híreket, szeptemberben az udvari vadászatokat, októberben az időjárási tüneteket, novemberben a veterán egyletek kimutatásait és decemberben a megfagyott kéményseprőket. Azóta nem fenyeget semmi veszedelem, és én vagyok a legnyugodtabb ember a föld kerekségén. Irodalmi hajlamaim tisztultabbak lettek, ízlésem fejlődött és erősbödött úgy, hogy határozott kilátásaim vannak arra, hogy a Petőfi Társaság vagy a Kisfaludy Társaság, de talán mind a kettő legközelebb megválaszt rendes tagjának! 14. Tizennégy éves koromban írtam első regényemet „Utazás az északi sarkra" címmel és első drámámat; kétfelvonásos népszínű volt, a címe már nem jut eszembe. Hatodik gimnazista voltam, amikor a Teli-monológ fordításával egy arany pályadíjat nyertem, azután hosszú évekig nem kaptam semmiféle honoráriumot munkáimért. 15. Tizennyolc éves koromban még német verseket is írtam, és minthogy még ekkor is író akartam lenni, unokabátyám, dr. Herzl Tivadar, a cionista-vezér és nagyszerű újságíró, Bécsbe hívott német újságírónak. Fölháborodással