Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Es a kávéház Tanyáz. A kis tó körűi Szemnek, szívnek gyönyörűi, Parányi villám-gömbök izzanak sárgán. Féllábon állván Szunnyad az árva gólya, Az életét szidja. Szegénynek nines protekciója, Éjjel kettőig ki van világítva. Az ingó Nyakú flamingó Nemkülönben. A szárcsák, darvak, kócsagok, A vöcsökök, szelíd- és vadludak Nézegetik magukat Tükrében a tó villamos vizének, És azt sóhajtják: »A fene enné megl« Fejét a gém a szárnya alá dugta, És kél az ajkán mélabús ima: »Az embernek még éjszaka sincs nyugta, Nehéz állatnak lenni ma!« A krokodil, a teknős-béka Is föl-fölriad néha-néha, Viszont a kígyó és a többi hal, gyík Nyugodtan alszik. Akváriumban lakni jó! Míg arra nem robog az expressz. Akkor kitör a nagy ribillió, Hallatszik ezer nesz, Bőgés, csipogás bősz nyerítés, Hogy reng belé a kőkerítés. A sok szikla, árok Mentén szerelmes párok Oldalognak, Andalognak. A farkasok tövében Egy hölgy azt mondja: »Szepen!«