Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Eduával? Melléklcm a válaszbélyeget, amelyet, abban a nem remélt esetben, ha ön tartózkodna a választól, kérem a Gyermekvédő Ligának adományozni, és adományomat hírlapilag nyugtázni. írásainak lelkes bámulója Csilla 2 Kedves kisasszony! Rendes körülmények között nem szoktam törődni a hozzám intézett levelekkel, annál kevésbé, mert az Edua-ügyben éppen száz ugyanolyan levelet kaptam már, mint az öné. De mind között az öné volt a legkedvesebb, a legintelligensebb, a legfinomabb. Ez bírt rá, hogy önnek feleljek. Sajnálom, hogy esetleg ki kell önt ábrándítanom úgy regényemből, mint saját magamból, de ha ön azt reméli, hogy Eduából grófné lesz, akkor ön téved. Gróf Kajászó Agenor — mint ön jól sejti — egyszerűen és kímélet nélkül el fogja csábítani Eduát, akit aztán megszületendő gyermekével együtt faképnél fog hagyni. Edua egy csillagos nyári éjszakán bűnét, gyalázatát, szerelmét és csalódását a nedves hullámsírba fogja temetni, miközben a Lánchídról a Dunába ugrik. így kívánja ezt a regény szerkezete, csak így lesz teljes a fiatal lány tragédiája. Megengedem, hogy ez szomorú dolog, de én ezúttal egy szomorú dolgot akattam írni. Elég régóta vádolnak azzal, hogy csak léha és üres dolgokra pazarolom tehetségemet. Hát most elérkezett a réz kivágásának az ideje, és én ki fogom vágni a rezet. Csak így lesz Eduából az a műremek, amelyről álmatlan éjszakáimon álmodtam. Azért ne haragudjon rám, máskor nagyon szívesen állok rendelkezésére, ezúttal azonban lehetetlen. Szívélyesen üdvözli Cementh Szabolcs 3 Igen tisztelt Cementh úr! Hamarjában nem is tudom, hogyan kezdjem a dolgot, mert igazán nagy zavarban vagyok. Az egész eset olyan furcsa, olyan mulatságosan kínos, hogy... de nem kertelek tovább. Tudom, hogy ön nemcsak kitűnő író, hanem kifogástalan gentleman is, okos és diszkrét ember. Hallgasson tehát meg és ha lehet, segítsen rajtam. Mondanom sem kell, hogy örök hálára kötelez vele. Az eset a következő. Van nekem egy kis barátnőm. Őszinte leszek, és a nevét is megmondom, annál is inkább, mert ez úgysem titok; a feleségem az egyetlen, aki nem tudja. Tehát, a neve: Gömöri Csilla. A Csilla név ismerős lesz önnek, tudom, hogy Csilla a napokban levelet írt önnek, és ön felelt is neki. Mikor Csilla az ön levelét megkapta, kétségbeesett, és két napig sírt. Folyton azt az Eduát sajnálta, vacsoránál összetört egy drága vázát, és azt mondta, hogy ön — pardon! — a világ legnagyobb gazembere; de még önnél is nagyobb