Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

kíváncsiságom úgy pattant vissza róla, mint sóhaj a kínai falról. Ezt a nadrágot néztem, ezt a fenekén agyonnyűtt, szörnyű intézményt mereven, csalódottan, elkeseredetten, egyetlenegy pontra szögezve tekintetemet, elmondhatatlan fájdalommal, hogy a haza bölcsének a temetéséből nekem csak ez a könyörtelen, kegyetlen nadrág jut. Ezt néztem mindaddig, amíg tekintetem elhomályosult a hiábavaló harcban, és könnyeim megeredtek. Csöndesen sírtam, könnyeim végigfolytak orcámon, le se töröltem őket. Akkor is sírtam még, amikor a gyászmenet elvonult már, és a tömeg elszéledt. A kövér úr is elmozdult előlem. Alighanem meghallotta vigasztalan szipogásomat, mert felém fordult, és egy pillanatra megállt. Barátságosan, jóindulattal nézett rám. Aztán megveregette vállamat, megsimogatta arcomat, és meghatottan azt mondta: — Derék fiú vagy! Jó hazafi lesz belőled! 11. Tizenkét éves koromban kerültem vissza ismét a Károly körútra. Nemsokára meghalt az anyám: engem négy testvéremmel nagyanyánk és nagynénénk gondozott. —A csehek A4agyarországon, ez volt a legelső elolvasott regénye gyermekségemnek; nagyon tetszettek a Jósika meg Jókai könyvek. Főként azonban a német klasszikusok, Goethe, Schiller neveltek. 12. Tizenkét éves koromban elhatároztam, hogy költő és újságíró leszek. Ezt a végzetes elhatározást olvasmányaimnak köszönhetem. Apámnak nagy könyvtára volt, és tízéves koromban már nyakig ültem a német klasszikusokban. Amikor apám arra figyelmeztetett, hogy Schiller már tizenhárom éves korában verseket írt, azzal mentegetőztem, hogy még csak tizenegy éves vagyok. Tizennégy éves lehettem, amikor első versem egy ifjúsági újságban megjelent. A vers címe: „Eletbölcsességek" volt. Kár volt meg nem őriznem, ma, negyvenkét éves koromban talán tanulhatnék belőle egyetmást. Elég jó tanuló voltam, inkább kötelességtudásból, mint meggyőződésből, de az iskolának sohasem fogom megbocsátani, hogy meggyűlöltette velem a latin és görög költőket, akiket tíz évvel később egészen véletlenül fedeztem föl a magam számára örök gyönyörűségül.